Debrecen politikai és gazdasági életét a XVI. század második felében az határozta meg, hogy Erdély, a hódoltsági terület és a Habsburg vezetés alatt álló királyi Magyarország határolta. Gazdasági jelentősége a török hódítást követően nőtt meg, mivel az észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi utak a városon keresztül haladtak. Kereskedői Brassótól - Augsburgig és Danzigtól - Istambulig jutottak portékáikkal. 1536–tól Debrecenben az enyingi Török család földesúri fönnhatósága alá tartozó mezőváros volt. Lakói elsősorban állattenyésztéssel, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Bár Debrecen sorsa elválaszthatatlanul kötődött Erdélyhez, függetlensége megőrzése érdekében időnként adózott az erdélyi fejedelemnek, az oszmán hódítóknak és a Habsburg királynak is. Bár meg tudta őrizni szabadságát, de ezek a kötelezettségek mérhetetlen terhet róttak a cívisvárosra.
A debreceni kollégium előzményeként az 1530–as években alapított iskola professzorai és diákjai rendszeresen megfordultak a jelentős nyugat-európai egyetemeken. Az általuk elsajátított legmodernebb eszmei áramlatok és a magukkal hozott könyvekből gyarapodó egykori kollégiumi könyvtár hatására a reformáció hamarosan elterjedt Debrecen vezető polgárai között. A város első hittérítője Bálint pap volt. Utóda Dévai Bíró Mátyás lett, akinek működése alatt jelentkezett a reformáció helvét irányzata. A kálvinista városvezetés és a lutheránus földesúr között állandósultak a vallási ellentétek. Ennek esett áldozatul Radán Balázs és 
Kálmáncsehi Sánta Márton. A református vallás Melius Juhász Péter működése alatt (1558–1572) vált uralkodóvá. Melius, aki tevékenysége kezdetétől éles harcot folytatott mind a katolikusokkal, mind az unitáriusokkal, református egyháza védelmében fölismerte a nyomdászat jelentőségét.
Számára a legjobb pillanatban, 1561 elején érkezett Debrecenbe az egri püspök üldözése elől tipográfiájával együtt menekülő Huszár Gál, aki a cívisváros első nyomdászaként évszázadokra megalapozta a nyomdászat mesterségét Debrecenben. A városi nyomda vezetői a 16. század folyamán azonban gyakorta cserélődtek.
HUSZÁR GÁL (1561–1562)
A melanchthoni nézeteket valló prédikátor, Huszár Gál a reformáció első nemzedékének azon tagjai közzé tartozott, akik az új hit terjesztését tekintették élethivatásuknak. Barátjához, Bornemisza Péterhez hasonlóan a reformáció eszméit írói és könyvkiadói tevénységével is terjesztette. Tipográfusi ténykedése miatt gyakorta kellett menekülnie nyomdájával a védelmet és pártfogó támogatást nyújtó városokba, vagy főúri központokba.
|
|
A debreceni énekeskönyv címlapja és Kálmáncsehi függelékként hozzácsatolt művének címlapja (RMNy 160) |
Huszár Gál kassai fogságából, az egri érsek, Verancsics Antal letartóztatása elől történt sikeres szöktetését követően, 1561 legelején családjával és nyomdájával együtt I. Ferdinánd és katolikus üldözői elől védelemre talált Debrecenben, ahol újra fölállította tipográfiáját. A pártfogást és oltalmat nyert Huszár cserébe nyomdájának szolgálatát ajánlotta Debrecen református püspökének, Melius Juhász Péternek. A cívisvárosban elsőként fölállított tipográfia legelső terméke, a „számkivetett” prédikátornak még Óváron megkezdett és már akkor Meliusnak ajánlott, a kassai letartóztatás miatt abbamaradt énekeskönyve (RMNy 160, debreceni énekeskönyv) volt. Ez az első magyar nyelvű nyomtatott egyházi énekgyűjteményünk napjainkig forrása mind az evangélikus, mind a református énekeskönyveinknek. Ezt követően Huszár debreceni nyomdája mindenekelőtt Melius Juhász Péter műveit: a helvét hitvallást magyarázó (RMNy 169), az unitárius tanokat cáfoló (RMNy 181) írásait, valamint bibliamagyarázó műveit (RMNy 171) jelentette meg. 1562 elején még Huszár kezdte meg, de már nem ő fejezte be az egységes helvét irányú hitvallásnak szánt, egyben a protestáns nézeteikhez ragaszkodó egri vitézek védelmére kiadott „Egervölgyi hitvallás” néven ismert mű (RMNy 176, 177) kinyomtatását.
Huszár Gál Debrecenben kiadott nyomtatványait a remény ótestamentumi szimbólumát ábrázoló, genfi hatást mutató nyomdászjelvénye, a sárvár-újszigeti nyomdából származó díszek, valamint a bécsi Singriener nyomda hatását tükröző zárólécek színesítették.
Az "elűzött"kassai prédikátor 1562. májusa körül elhagyta Debrecent, rövid nagyszombati tartózkodást követően a magyar nemzetiségű dunai naszádosok papjaként főhivatásának, a gyülekezeti lelkipásztori munkájának élve, Komáromban terjesztette a reformációt.
A Huszár által Debrecenben meghonosított nyomdászat lehetőséget biztosított Melius Juhász Péternek, hogy református programját rövid időn belül, minél szélesebb körben terjeszthesse, ezáltal kálvini irányú egyházát kiépíthesse és megszilárdíthassa. A könyvnyomtatás hatását fölismerve beszélhette rá Huszár Gált és állapodhatott meg vele nyomdakészlete egy részének a város számára történő átengedéséről. Források hiányában ma már nem tudható, hogy kettőjük között az egyesség milyen körülményekkel és feltételekkel köttetett. Tény viszont, hogy Huszár távozásakor nyomdakészletének három betűsorozatát hátrahagyta, amely lehetővé tehette a debreceniek körében befolyással rendelkező Meliusnak a „felügyelete” alatt működő városi tipográfia megalakítását. Saját egyháza védelmében így nyújtott segítséget számára a könyvnyomtatás propaganda eszközként és nagyhatású fegyvereként a katolikusok, majd az unitáriusok elleni harcában.
>>egyéb a Huszár nyomdáról<<
TÖRÖK MIHÁLY (1562–1568)
Huszár Gál 1562. május körüli távozása és az egy évvel később tevékenykedő Török Mihály jelentkezése közötti időszakban a városvezetés anyagi támogatását élvező, Melius „felügyelte” nyomda ismeretlen és képzetlen tipográfusok alkalmazásával folyamatosan dolgozott. Ezt igazolják az általuk kiadott nyomtatványok (RMNy 176, 177, 178), valamint azok színvonala.
A Huszárt követő első, már név szerint ismert debreceni nyomdász a Melius Magiar praedikatioc (RMNy 194) című műve impresszumában említett Török Mihály volt. A nyomtatvány ajánlásának kelte 1563. május 25. Török Mihály személyéről, születésének időpontjáról, iskoláiról, esetleges előző állomáshelyéről nincsenek ismereteink. A reá jellemző szedési sajátosságok alapján legkorábban 1562. októberétől vehetett részt a nyomdai munkálatokban. Melius Magiar praedikatioc című munkájának kinyomtatását Török egyedül kezdte el. Majd a D2 levéltől a magával hozott betűtípusokkal bekapcsolódott a munkálatokba a protestáns nézetei lelepleződése miatt Bécsből menekülő Raphael Hoffhalter. Ettől fogva kettőjük közreműködésével készültek a debreceni nyomtatványok. Hoffhalter egyrészt kiegészítette, majd fölújította a Huszár Gál által Debrecenben hagyott szövegtípusokat. Bécsi nyomdai felszerelésének végleges kimenekítését követően 1565-ben egy új szövegtípus alkalmazásával, immár saját neve alatt jelentette meg Melius részleges bibliafordítását (RMNy 205), valamint Werbőczy Magyar decretumát (RMNy 207). A Török neve alatt megjelentetett nyomtatványok tipográfiai jellemzői alapján, képet kaphatunk együttműködésükről. A Huszár-féle hátrahagyott készlet és a Hoffhalter által hozott betűsor először egymás mellett fordultak elő, majd összekeveredtek a Magyar praedikatiocban, valamint a 
Válogatott praedikatioc (RMNy 196) című művében, amelynek ajánlása 1563. december 16–án kelt. Károlyi Gáspár december 25-i keltezéssel kiadott protestáns történetbölcseleti műve (RMNy 192) viszont ismételten a Raphael Hoffhalter jelenlétét megelőző időszakra jellemző tipográfiai jegyek jellemzik, ami a császárváros jeles nyomdászának távollétét bizonyítja. Az 1564-ben megjelentetett Török-féle nyomtatványokban föltűnnek a Huszár-féle készlet fölújított betűtípusai, ami arra utal, hogy a betűöntéshez értő Hoffhalter maricákkal is rendelkezett, amelyet ugyancsak kimenekített Bécsből. 1565 végén Török Mihály Hoffhalterrel együtt hagyhatta el Debrecent és költözött Váradra. Igazolja ezt egy részt a csak reá jellemző szedési sajátosság, a füzetjelzésben minden esetben kitett pont. Más részt, hogy 1566-ból a debreceni nyomda működésének semmilyen emléke nem maradt fönn. Török Mihály 1567–ban visszatért Debrecenbe, ahol kiadta a Melius által összeállított, február 24–26 között, a debreceni zsinaton elfogadott református hitvallás latin (RMNy 228) és magyar nyelvű (RMNy 229) változatát. 1568. január 8–át követően még ő jelentethette meg a Hoffhalter által korábban Váradon kinyomtatott Melius: Az Szent Ianosnac tött ielenesec ... (RMNy 259) című műhöz utólag csatolt előszót és hibajegyzéket. Betegsége, majd halála miatt a debreceni városi nyomda hosszú ideig, 1569 második negyedéig, Komlós András jelentkezéséig nem működött.
RAPHAEL HOFFHALTER (1563–1565)
Raphael Hoffhalter Bécsből távozva Debrecenben folytatta Huszár Gált követően a könyvnyomtatást. Először nevének elhallgatásával nyomtatott. Hogy 1563–ban már Debrecenben volt, azt Melius Juhász Péter: Magiar praedikatiok (RMNY 194) című műve bizonyítja. Ebben már megtalálható az az élesebb rajzolatú antikva szövegtípus, amelyet az akkor még jelenlétét fölfedni nem akaró Hoffhalter hozott magával Bécsből. Amikor világossá vált számára, hogy a protestánsoknak korábban kedvező II. Miksa császár birodalmi érdekből nem támogatja az új hit követőit, Hoffhalter célja csak a megélhetését nélkülözhetetlen nyomdai 
felszerelésének kimenekítése volt. Feltehetően Miksa magyar királlyá koronázásának pozsonyi ünnepét kihasználva (1563. szeptember 8–án), bécsi tipográfiájának készletét magához véve tért vissza Debrecenbe. 1564–ben fölújította a Huszár Gál által Debrecenben hagyott készlet egy részét, majd 1565–ben már saját neve alatt, az ekkor készített új betűtípussal jelentette meg debreceni nyomtatványait, köztük egyik legszebb és legnevezetesebb magyarországi kiadványát, Werbőczy István: Tripartitumának kivonatos magyar fordítását (RMNy 207), valamint Sámuel két könyve és a Királyok két könyve kommentárokkal kiegészített, Melius által készített részleges bibliafordítását (RMNy 205). 1565 végén Raphael Hoffhalter nyomdai fölszerelésével együtt átköltözött Váradra.
>>egyéb a Hoffhalter nyomdáról<<
KOMLÓS [LUPULUS] ANDRÁS (1569–1575)
Az 1560–as évek második felétől a reformátusok és az unitáriusok között az egymást követő hitvitákon kiéleződött és elmélyült a felekezeti ellentét. Debrecen református püspöke, Melius Juhász Péter és az erdélyi unitáriusok irányítója, János Zsigmond udvari papja, Dávid Ferenc fölismerték az egyház által „felügyelt” nyomda jelentőségét az egymás ellen vívott felekezeti küzdelemben.
1568-ból, feltehetően Török Mihály halála miatt nem ismerünk Debrecenben nyomtatott kiadványt. Melius az 1568. március elején tartott Gyulafehérvári hitvita református értelmezésű jegyzőkönyvét ezért a kolozsvári Heltai nyomdában jelentette meg (RMNy 256) A debreceni reformátusok Heltai Gáspár unitárius hitre térése, valamint tanult tipográfus hiánya miatt rövid ideig nyomda nélkül maradtak. A helvét irányú reformátusok írásait szélesebb nyilvánossághoz eljuttató, várva várt, megbízható és szakképzett nyomdász Komlós András volt. Debreceni működésének kezdete az 1569–es év második negyedében, április vége és június közepe között történhetett.
Komlós András származásáról források hiányában nem tudunk sokat. Korábban, mivel üzleti kapcsolatban állt Heltai Gáspár özvegyével, föltételezték, hogy a nyomdászmesterséget Kolozsváron sajátíthatta el. A 2006–ban visszaszármaztatott Sárospataki Református Kollégium egykori gyűjteményében megtalálható, a Komlós által nyomtatott 1570–es kiadású Károlyi Péter: Az eg igaz Istenreol, es az Iesvs Christvsnak eoreok istensegereol es fivsagarol . című mű (RMNy 277) utószava szolgáltatott újabb információt személyéről: Károlyi Péter itt Komlós András magyar nyelv tudásának hiányát említette. Az impresszumban nevét Andreas Lupulus formában is használta. A komló latin jelentése lupulus, vagyis magyar neve a latin szó tükörfordításából eredeztethető.
A nyomdászmesterségben járatos Komlós András ugyan rendelkezett saját nyomdai fölszereléssel, mégis egész debreceni tevékenysége alatt a magával hozott készlete mellett, illetve helyett az egykor Huszár Gál által hátrahagyott, majd Raphael Hoffhalter révén fölújított, utóbb Török Mihálytól örökölt betűkészletet használta kiadványaiban leggyakrabban. E tény igazolja, hogy a Huszár Gál által egykoron Debrecenben hagyott nyomdai készlet a Melius fennhatósága alatt működtetett városi nyomda alapja lehetett. A Komlós András által kiadott dokumentumok tipográfiai vizsgálata alapján megállapítható, hogy tevékenységének első korszakában, 1569–1571 között kiadványai mesterségbeli tudásról tesznek bizonyosságot. Az impresszum nélkül kiadott műveit (1571–1573) már nem jellemzi ez az igényesség. Az 1574–1575-ben nyomtatott művek színvonala viszont jelentősen romlott, messze elmaradt korábbi teljesítményétől.
Komlós András nyomdásztevékenysége első időszakában Melius Juhász Péter és követői írásának megjelentetésével jelentős szerepet játszott az unitárius és reformátusok között folyó hitvitákban, és ezzel személyesen is hozzájárult a debreceni helvét irányú református egyház megmaradásához és megerősödéséhez. János Zsigmond halálával 1571 márciusában patrónusukat vesztették az unitáriusok. A katolikus Báthori István erdélyi fejedelem 1571. szeptember 17-én kiadott cenzúrarendelete, valamint Melius Juhász Péter 1572 december végi halála véget vetett a két felekezet között korábban a sajtó közreműködésével is vívott indulatos hitvitáknak. Komlós nyomdai vállalkozása ezt követően szépirodalmi művek – széphistóriák, bibliai tárgyú művek, krónikás énekek – megjelentetéséből tartotta fönn magát. Az általa kiadott, ma ismert 46 nyomtatvány döntő része magyar nyelvű volt.
Nevével utoljára 1575–ben találkozunk debreceni nyomtatványon. Nyomdáját özvegye örökölte. 1577–ben Komlós Andrásné több művet jelentetett meg (RMNy 379, 381, 382) Példányból ma már csak egy, Ilosvai Selymes Péter verses bibliai históriája ismert, amely messze meghaladta az 
1574–75-ös Komlós-féle kiadványok színvonalát, igazolva a nyomdászmesterségben járatos szakember jelenlétét. Ez a személy az ifjabb Hoffhalter, Rudolf volt, aki 1576–tól már Debrecenben tartózkodott és nyomtatott. Hoffhalter Rudolf föltehetően házasság révén hozzájutott Komlós András egykori nyomdakészletéhez, amelynek egyes betűsorozatait, iniciáléit és díszeit a későbbiekben kiadványaiban folyamatosan szerepeltetett. A Huszár Gál fölszereléséből megalapozott városi nyomda betűkészlete viszont végérvényesen eltűnt a debreceni nyomtatványokból Hoffhalter Rudolf működésének kezdetétől.
KOMLÓS INICIÁLÉK |
 |
|
KOMLÓS BETŰKÉSZLETEK |
|
|
KOMLÓS DÍSZEK |
 |
|
HOFFHALTER RUDOLF (1576-1587)
 |
Debrecent ábrázoló fametszet |
A XVI. századi magyarországi nyomdászat történetében jelentős szerepet betöltő nyomdászcsalád alapítójának, a lengyel származású Raphael Hoffhalternek fiát, Rudolfot 1550. december 7-én keresztelték Zürichben. Keresztanyja a neves reformátornak, Heinrich Bullingernek leánya, Margaretha Lavater volt. 
Hoffhalter Rudolf apja halálakor 1568-ban még nem volt 18 éves. Gyulafehérváron nem lépett apja örökébe, hanem csak évekkel később, 1573-1574 között a Mura és a Dráva vidékén, a királyi Magyarország dél-nyugati szegletében kezdte meg könyvnyomtató tevékenységét a hithű protestáns főúr, Bánffy Miklós alsólendvai birtokán (Lendava, ma Szlovénia), ezt követően, 1574 második felében Nedelicen (Drávavásárhely, Nedelišće, ma Horvátország) Zrínyi György birtokán állította föl nyomdáját.
Hoffhalter Rudolf még 1575 folyamán elhagyta a Dráva-Mura vidékét és visszatért Erdélybe. Először az akkor induló szebeni nyomda felé tájékozódott. Ekkor kerülhetett a még Raphael Hoffhalter által Bécsből elmenekített tipográfiai készlet, vagyis apai örökségét és vagyonát képező nyomdakészletének jelentős része a szebeni tipográfia tulajdonába. A város által 1575-ben alapított nyomda ezeket még a XVII. század első harmadában is használta. A város azonban nyomdászként nem őt alkalmazta. Hoffhalter Rudolf Szebenből történő távozása után talán próbálkozhatott a Heltai Gáspár halálával megüresedett kolozsvári nyomdával, ám Heltai Gáspárné irányításával az ottani tipográfia jól elboldogult. Itt nem jutott megélhetési lehetőséghez. 1576-ban Debrecenben tűnik fel. Első debreceni munkája Páris és Szép Heléna verses históriája lehetett (RMNy 367), amelyet még neve elhagyásával, és a címlapon hamis kolozsvári helynévvel nyomtatott ki. Az abban látható betűk és a nyomtatvány vízjele azonban már Hoffhalter Rudolf debreceni jelenlétét bizonyítják. Mindössze fametszetes családi címerét és egy felújított betűtípust vitt Debrecenbe. Komlós András özvegyének 1577-ben kiadott kiadványai (RMNy 379, 381) meglepően igényes kivitelűek voltak, amely egy hozzáértő nyomdász jelenlétét bizonyítja, aki Hoffhalter Rudolf volt. Az özveggyel kötött házasság révén hozzájutott a Komlós-nyomda felszereléséhez, s 1577. augusztusában már saját neve alatt adta ki debreceni nyomtatványát. Ennek az Aritmetica (RMNy 378) 
címen megjelentetett, első magyar nyelvű matematika könyvnek ajánlásában magát minden keresztyén olvasónak ajánlotta. Hoffhalter Rudolf közel tíz esztendei debreceni működése alatt kiadott református énekeskönyveket, számos históriás éneket és bibliai történeteket.
Hoffhalter Rudolf 1584-1585 között egy esztendőre nyomdájával együtt, Váradra költözött (apja, Raphael Hoffhalter is működött egy ideig Váradon, húsz évvel korábban). Míg Váradon volt, ez alatt Debrecenben a nyomdászat szünetelt. Váradi tevékenységét három fönnmaradt nyomtatványa bizonyítja (RMNy 559, 560, 572). 1585-ban visszatért Debrecenbe, ahol a következő esztendőben hozzákezdett a Félegyházi Tamás által készített magyar Újszövetség-fordítás (RMNy 584) kinyomtatásához, ám halála miatt a nyomtatást már nem ő fejezte be. A Hoffhalter-nyomda 1590. augusztusáig működött az özvegy irányításával.
|
Hoffhalter új beszerzésű iniciáléi, amelyek halálát követően a nyomda használatában megvoltak |
Miként Raphael Hoffhalter, Rudolf is értett a betűöntéshez és foglalkozott fametszéssel. Igazolja ezt az édesapja közreműködésével 1563-ban készített reneszánsz csarnokban elhelyezett zászlós bárányt ábrázoló Debrecen címerének az általa csak apró részletekben eltérő, 1583-ban újra metszett változata. Hoffhalter Rudolf utolsó, nagy gonddal előkészített munkájához, Félegyházi Tamás Újtestamentum-fordításához a Komlós-féle két iniciálésorozat mellé újabbat szerzett be. A Hoffhalter Rudolf-féle nyomdakészlet betű- és díszkészlete a XVII. század elején is még a városi nyomda használatában megvoltak. A két Hoffhalter tevékenységével jelentősen hozzájárult a magyarországi nyomdászat színvonalának emeléséhez. Az általuk megjelentetett közel félszáz nyomtatvány közül néhány nem csak tartalma okán, de megjelenítése miatt is a hazai reneszánsz könyvművészet méltán számon tartott kincse.
 |
Debrecen címere 1563- és 1583-ból |
HOFFHALTER RUDOLF ÖZVEGYE (1586-1590)
Hoffhalter Rudolf halála után a nyomda ügyeinek irányítását az özvegy végezte, míg a művezetői feladatokat Csáktornyai János láthatta el. A debreceni nyomdából 1586 és 1590 között a tipográfus megnevezése nélkül kikerülő kiadványok közt található verses szerelmi história (RMNy 608), krónikás ének (RMNy 593), valamint a református egyház számára a Félegyházi Tamás által írt tanítás és katekizmus utánnyomata (RMNy 609).
 |
A Hoffhalter Rudolf által beszerzett záródísz, amely halálát követően a nyomda használatában megvolt |
CSÁKTORNYAI JÁNOS (1590-1595)
Csáktornyai János Hoffhalter Rudolf özvegyének augusztusi halálát követően került a tipográfia élére. Neve alapján valószínűleg Hoffhalter Rudolf hozhatta magával a Muraközből a tanult, képzett könyvnyomtatót. Csáktornyai 1590-ben a tipográfia addigra elhasználódott betűkészletének frissítése miatt hívhatta Debrecenbe a höchstedti Salamon Sultzer betűöntőt. Csáktornyai János tevékenységének öt esztendeje alatt a debreceni városi nyomda ismét felvirágzott. Folytatva elődei gyakorlatát 1590-ben újra megjelentette Szegedi Gergely énekeskönyvét (RMNy 640). Az iskolai oktatás segítendő kiadta Szikszai Fabricius Balázs Nomenclaturáját (RMNy 642), Sebald Heyden latin beszédgyakorlatait magyar értelmezéssel (RMNy 658) és Erasmus értekezését a helyes magatartásról (RMNy 656). A klasszikusok közül Cato Libellus elegentissimus című verses kötetét (RMNy 659).
|
|
RMNy 656 |
RMNy 659 |
 |
Hoffhalter Rudolf új beszerzésű záródíszei |
LIPSIAI RHEDA PÁL (1596-1619)
Csáktornyai utóda a neve alapján valószínűleg lipcsei származású, deákos műveltséggel rendelkező Lipsiai Rheda Pál volt, aki 1596-tól 1619-ig vezette Debrecen város nyomdáját. Negyed századig tartó nyomdászi tevékenysége jórészt a XVII. század első évtizedeire esett.
<<vissza az oldal elejére<<
FELHASZNÁLT IRODALOM:
BÁNFI Szilvia: Huszár Gál távozása Debrecenből, és nyomdakészletének további sorsa. = MKSz 1986. 1-16.
BENDA Kálmán-IRINYI Károly: A négyszáz éves debreceni nyomda. 1561-1961. Bp.
CSÜRÖS Ferenc: A debreceni városi nyomda története. Debrecen 1911.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Bp. 2004. 385-401.
