A XVII. század folyamán a nagyszombati nyomdászat nem volt folyamatos, s nem csak egy nyomtató műhelyhez kapcsolódott.
A Káptalani-nyomda 1609. évi megszűnését követően közel tíz esztendeig a városban tipográfia nem működött. Megszűnésével azonban a magyarországi katolikus egyház nem maradt sajtó nélkül. Ugyanis még ugyanabban az esztendőben, Pozsonyban megkezdte működését a Forgách Ferenc esztergomi érsek által alapított Érseki-nyomda. Ez a tény arra utal, hogy a nagyszombati Káptalani-officina 1609. évi megszűnése és a pozsonyi katolikus műhely alapítása között összefüggés lehetett. Ennek ellenére a két tipográfia készlete nem azonos. Az Érseki-nyomda anyaga új, gazdagon felszerelt, európai színvonalú volt, amely a császárvarosból származott. Egyik betűtípusa és két iniciálésorozata ugyanis egyező a bécsi Formika-nyomda betűjével és iniciálésorozataival. Az új beszerzésű betűk között német típusú nincs, ami arra utal, hogy már az alapításkor csak latin és magyar nyelvű kiadványok nyomtatását tervezték.
A XVII. századi magyarországi könyvkiadás első rézmetszettel díszített címlapját 1613-ban, Pozsonyban e tipográfia alkalmazta. Pázmány Péter: Kalauza elő kiadásának címlapját díszítette (RMNy 1059). Valamint Kitonich János latin nyelvű jogi művét (RMNy 1193) a szerzőt ábrázoló, Heinrich Ullrich metszete rézmetszettel jelentették meg már a nagyszombati korszakban.
Az Érseki-nyomda 1617-ig működött Pozsonyban és nagy valószínűséggel 1618-ban, a Bethlen Gábor hadjárataival kapcsolatos hadi események miatt került át az érseki székhelyre, Nagyszombatba.
A tipográfia felszerelése ebben a periódusban már nem gyarapodott. Összesen három kiadványát ismerjük: az egyetlen idehaza nyomtatott, a magyar királyi országgyűlés által 1619. május és augusztus hónapokban hozott törvénycikkek (RMNy 1192), az előzőekben említett Kitonich-féle magyarországi perrendtartás kézikönyve, valamint az 1621. esztendőre szóló magyar nyelvű naptár (RMNy 1232), amely fametszetes hónapképek nélkül jelent meg. E kalendárium címlapján szerepelt először Nicolaus Mollerusnak, a nyomda vezetőjének neve. Az officina ebben az időszakban a városi tanács fennhatósága alá tartozott, ugyanis Morellus a naptárat Nagyszombat főbírájának és a városi tanácsnak ajánlotta. Azonban Bethlen Gábor már ekkor kifogásolta, hogy a nyomda csak katolikus kiadványokat jelentet meg. Ezért 1621 elején a tipográfiát és a tipográfus Nicolaus Mollerust is előbb Kassára, majd fejedelmi székhelyére, Gyulafehérvárra rendelte. Nagyszombat – sőt az egész hazai katolikus egyház – Pázmány Péter 1623-as nyomdaalapításáig újfent nyomda nélkül maradt.
Az 1623-ban alapított gyulafehérvári Fejedelmi-nyomda készletében felismerhetők az egykori Telegdi- (káptalani) nyomdából származó iniciálék és könyvdíszek. Ezek 1636-ban is használatban voltak még. Ez azt bizonyítja, hogy Nicolaus Mollerus magával vitte a Nagyszombatban 1619-ben még meglévő, talán az Érseki-nyomda anyagával együtt tartott Káptalani nyomda bizonyos díszkészletét.

A Singriener nyomda ismert iniciáléja a bécsi jezsuiták készletéből átkerült a nagyszombati Telegdi-(Káptalani) nyomdába (RMNy 528), majd a Forgách-féle nyomdakészlettel együtt a gyulafehérvári Fejedelmi-nyomda felszerelésének részeként volt használatban (RMNy 1643.)

A díszkészlet vándorlásából azt az óvatos következtetést lehet levonni, hogy a Telegdi-nyomda elkopott betűkészletét feltehetően beolvasztották, de a fametszetes könyvdíszek (fadúcok) egy része megmaradt. Ezt Forgách Ferenc jogfolytonosság alapján az új pozsonyi nyomdája alapításakor magához vehette, és bár nem használta, de az újonnan vásárolt felszerelésével együtt tárolta ezeket. Bethlen Gábor erdélyi fejedelem Nagyszombatban lefoglalta a Forgách-féle érseki nyomtató műhelyt, és magával vitte Kassára, majd fejedelmi székhelyére, Gyulafehérvárra. Ezzel magyarázható, hogy az 1623-ban induló fejedelmi nyomda kiadványaiban felismerhetők a Nagyszombatból ismert betűk és könyvdíszek.

Az Érseki-nyomda új beszerzésű záródísze

INICIÁLÉK

KÖNYVDÍSZEK

BETŰTÍPUS

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Régi magyarországi nyomtatványok (RMNy) – Res litteraria Hungariae vetus operum impressorum, 2: 1601–1635, ed. By Borsa Gedeon and Hervay Ferenc. Budapest 1983.
V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában. Bp. 1999. 131–132
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei XVII. század. 1. köt. Nyugat- és észak-magyarországi nyomdák. Káptalani nyomda Nagyszombatban (578–1609). Bp. 2010. 54–55., 341–359.
KAFER István: Az Egyetemi Nyomda négyszáz éve (1577–1977). Bp. 1977