NYUGAT-DUNÁNTÚLI EVANGÉLIKUS NYOMDA (1582-)1601-1643)
 

A XVII. század első felében két protestáns nyomda működött Magyarország nyugat-dunántúli területén. A reformátusok szolgálatában a Batthyány Ferenc által alapított (1617) tipográfia, míg az evangélikus felekezet számára Johannes Manlius, illetve az őt követő Farkas Imre nyomtató műhelye dolgozott.

Nádasdy Ferenc II. (1570-1604)
Nádasdy Ferenc II.
(1570-1604)

Johannes Manlius 1598-tól Nádasdy Ferenc hadvezér, a fekete bég oltalma alatt annak birtokain: Sárváron és (Sopron)Keresztúron működtette sajtóját. Nyomdájából, 1605-ben bekövetkezett haláláig huszonkét mű került ki. Ezek színvonala mesterségbeli jártasságról tanúskodnak. Tevékenységének utolsó szakaszában is bővült nyomdai készlete. Az eredetileg a bécsi Singriener- és Jezsuita-nyomda tulajdonából származó iniciálésorozatok egyes darabjaihoz közvetlenül jutott a katolikus nagyszombati Telegdi-tipográfia készletéből, ám e beszerzésnek módját még nem sikerült tisztázni.
Manlius halála után, 1605-től feltehetően a rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt műhelye három évig szünetelt. Nincs biztos adat arról, hogy az őt követő Farkas Imre korábban már valóban dolgozott volna nála, és ugyanúgy nincs bizonyítéka annak sem, hogy Manlius özvegye, esetleg leánya révén jutott volna az utód a nyomdai készlethez.

A Nádasdy címer

A Manlius-officina betűivel és díszkészletével nyomtató Farkas Imre neve először 1608-ban szerepelt Keresztúron megjelent kiadványon. Sajtóját 1620-ig működtette itt, majd átköltözött az ugyancsak a Nádasdyak birtokához tartozó Csepregre, ahol csak 1625-től kezdődően működött a nyomda az 1643. évi megszűnéséig.
A nyomtató műhely betűanyaga igen elkopott, ezért még Keresztúron, 1616-1617 között saját költségén Nádasdy Pál megújíttatta a birtokán tevékenykedő betűöntő révén Manlius "elvásott typusát." Ennek eredményeként Farkas Imre műhelyének a betűkészlete kicserélődött. Megjegyzendő, hogy ugyanez a betűöntő végezte el néhány évvel később Batthyány Ferenc németújvári nyomdája betűanyagának bővítését is, amit az azonos betűtípusok igazolnak.

A Nádasdy-család tagjai által rendszeresen látogatott, XIV. századi alapítású csepregi Szent Miklós templom Nádasdy Ferenc országbíró (1623-1671)
A Nádasdy-család tagjai által rendszeresen látogatott, XIV. századi alapítású csepregi Szent Miklós templom
Nádasdy Ferenc országbíró (1623-1671)

Csepreg a XVII. század első felében Kőszeg és Sopron mellett a térség legjelentősebb települése volt. Jelentős számú lakossága miatt Magyarország legnagyobb mezővárosai közé tartozott. Lakossága a XVI. században protestáns vallású lett. 1591 júniusában a csepregi zsinaton dőlt el a két nyugat-magyarországi protestáns egyház, a református és az evangélikus szétválása. 1535-től lett a Nádasdyak birtoka, ahol jelentős evangélikus kulturális élet folyt. A harmincéves háború során, 1621-ben a Bethlen Gábor pártján álló települést az Esterházyak feldúlták. Talán ez a magyarázata annak, hogy 1621-1624 között miért nincs nyoma a tipográfia működésének. Az 1625 és 1643 között tevékenykedő Farkas-féle csepregi tipográfiájának 37 kiadványát tartjuk számon.
Farkas Imre, miként Manlius, aki az első magyarországi rézmetszetet kinyomtatta (1588), ugyancsak szerepeltetett kiadványaiban részmetszetes illusztrációt. Még Keresztúron jelentette meg Sopron polgármesterének, az ötvösmesterséget is kitanuló, utóbb jogi képzettséget szerző Lakner Kristófnak két művét: emblémaszótárát (RMNy 1135) és hieroglifikus címermagyarázatát (RMNy 1136).
Farkas Imre nyomtatványait többnyire patrónusainak, a Nádasdy-család tagjainak: Nádasdy Pálnak, majd Nádasdy Ferenc országbírónak, a Wesselényi-összeesküvésben később kivégzett főúrnak ajánlotta. Farkas Imre 1643-ban saját költségén még kinyomtatta az úrvacsoráról szóló református állásponttal vitatkozó evangélikus nézeteket, Zvonarics Mihály és Letenyei István egy kötetben kiadott tanításait (RMNy 1991). Ezt követően a nyomda megszűnt, ami összefüggött azzal, hogy még ugyanabban az esztendőben Nádasdy Ferenc rekatolizált. Az evangélikus hitében megmaradt Farkas Imre többet nem nyomtathatott. A nyugat-dunántúli evangélikusok ettől kezdve nyomda nélkül maradtak.

A Singriener-nyomda L iniciáléját a nyugat-dunántúli evangélikus nyomda a XVII. században használta
A Singriener-nyomda L iniciáléját a nyugat-dunántúli evangélikus nyomda a XVII. században használta

INICIÁLÉK

BETŰK

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Régi magyarországi nyomtatványok (RMNy) - Res litteraria Hungariae vetus operum impressorum, 2: 1601-1635, ed. by Borsa Gedeon and Hervay Ferenc. Budapest 1983.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei XVII. század. 1. köt. Nyugat- Dunántúli evangélikus nyomda (1582)-(1601-1643). Bp. 2010. 45-49., 102-106, 255-276.
KOVÁCS József László: Farkas Imre sopronkeresztúri és csepregi nyomdája (1608-1643). = MKsz 1973: 359-364.
ZSIGMONDY Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575-1605). In. OSzK Évkönyve 1982-1983. 297-410.
BÁNFI Szilvia: A bécsi Singriener-nyomda (1510-1562) könyvdíszeinek utóélete a magyarországi nyomtató műhelyekben. = MKsz 2010: 33.