David Gutgesell alapította Felső-Magyarország területén, a lengyel határhoz közeli Bártfán az első, huzamosabb ideig működő nyomdát. Gutgesell a város tekintélyes polgára volt, a városi tanácsosi és bírói tisztet is betöltött.

Gutgesell a város támogatását élvezte, hiszen a szabad királyi város tekintélyét tovább növelte, hogy nyomda is működött a városban. Az övé volt az első, császári és királyi privilégiummal működő nyomda, sőt a későbbiekben is az egyetlen, működési engedéllyel rendelkező, protestáns kézben lévő hazai nyomda Privilégiumát 1584-ben kapta.

A nyomdász-mesterséget Bécsben sajátította el, és amint egy II. Rudolfhoz intézett feliratából megtudható, a "római szent birodalom több városában gyakorolta ezt a könyvnyomtatás művészetét". Az bizonyos, hogy 1570-ben -- vagyis hét évvel azelőtt, hogy Bártfára visszatérve megalapította volna nyomdáját - a lengyelországi Boroszlóban (Wroclaw) járt, és itt összeköttetésbe lépett a neves Crispin Scharffenberg könyvnyomtatóval.

Kedvező adottságok között kezdte meg működését. Bártfa élénk kereskedelmi kapcsolatban állt a közeli Krakkóval, az akkori lengyel fővárossal, a sziléziai városokkal, Bécssel és a többi felső-magyarországi várossal. A török hódoltság idején ugyanis az Erdélyből Nyugat fellé irányuló forgalom Buda és Bécs helyett a Kassa-Bártfa-Krakkó-Boroszló útvonalra terelődött át.

Magának Gutgesellnek is voltak kapcsolatai Krakkóval. Azok a betűk, amelyekkel könyveit nyomtatta, nagyrészt a krakkói Andreas Petricovius betűivel mutatnak azonosságot, tehát vagy onnan származnak, vagy közös beszerzési helyről.

A város egyszer már kiállt Gutgesell mellett akkor, amikor az első években még császári engedély nélkül működött nyomdája. Majd akkor is kiállt a nyomdász mellett, amikor 1588-ban a hatóságok felfigyeltek arra, hogy még a (pápa által elrendelt) naptárreform után is az ó-naptárt jelenteti meg. Rudolf 1588. augusztus 28-i rendeletével meghagyta a városnak, hogy a nyomdát zárassa be, ennek az utasításnak azonban Bártfa nem tett eleget.

1589-ben Gutgesell házában dolgozott a höchstedti származású Salomon Sultzer, aki felfrissítette Gutgesell felszerelését. Bécsből jött Bártfára, majd több magyarországi városban is megfordult: dolgozott a debreceni nyomda számára (1590), 1591-ben pedig Kőszegről írt Lőcse városának, felajánlva szolgálatait mint városi nyomdász. Sultzernek később Lengyelországban, Vilnában önálló műhelye volt

A magyarországi protestáns nyomdászok ragaszkodtak a naptárreform előtti időszámításhoz, illetve olyan naptárt adtak ki (mint Gutgesell is), amelyben a régi és az új időszámítást párhuzamosan mutatta.

Évről-évre megjelentek magyar naptárai Judicium címmel.

RMNy 449	RMNy 604
Naptárain két szerény illusztráció: egy oroszlánt ábrázoló égövi jel illetve egy holdábrázolás látható

A város főterének közepén álló városháza régen - és ma (Bardejov, SK)

Gutgesell több, mint két évtizedes munkássága alatt legalább 80 művet nyomtatott ki, köztük több olyan terjedelmes munkát is, mint Kulcsár György magyar nyelvű prédikációinak két kiadása (RMNy 426, 793), vagy evangélikus Énekeskönyve 1593-ból (RMNy 713).

A magyar nyelvű bibliai históriák mellett biblikus cseh nyelvű evangélikus katekizmus(1581), német verses bibliai história is készült nyomdájában (1580).

Kiadta Balassi Bálint fordítását, a Beteg lelkeknek...

RMNy 603	RMNy 446	RMNy 406

Itt jelent meg számos luheránus vitairat is. Amikor elkezdték szervezni Károli Gáspár bibliafordításának kinyomtatását, a bártfai nyomtatás lehetősége is felmerült, de végül, valószínűleg Gutgesellnek és bártfa városának meggyőződéses lutheránus hithűsége miatt a bártfai nyomtatás lehetőségéről le kellett tenni. Így készült el az végül Mantskovitnál Vizsolyban.

A keretbefoglalt latin szöveg szerint ezt a könyvet Bártfán David Gutegesell adta és nyomtatta ki.

 

Könyveit nyomdai cifrákkal díszítette, gyakran ebből állított össze dekoratív címlapkeretet

 

A záródíszeken és öntött cifrákon kívül a szép, egyenletes nyomtatású szövegeket háromféle méretben készült iniciálék teszik változatossá.

Egyedi könyvdísz viszont Bártfa városé fametszetes címere. A fekvő téglalap alakú metszet középpontjában babérkoszorú zárja magába Bártfa város címerét. A címerpajzsot angyal tartja maga elé, a négy helyen szalaggal díszített babérkoszorút két zászlót tartó vadember fogja közre. Ezt a metszetet Gutgesell felhasználta címlap díszítésére is, de ugyanez a metszet díszíti az első magyarországi nyilvános városi könyvtárnak, a bártfainak, ex librisét is. Ez a legkorábbi hazai nyomtatott ex libris, amely már ezért is egyedülálló emlék.

Gutgesell nyomdájának utolsó kiadványai 1599-ből valók. Halála után nem volt olyan örököse, aki a nyomdászatot tovább folytatta volna. Munkásságának három utolsó évében, 1597-1599 között vele párhuzamosan, de önálló tipográfiával dolgozott a második bártfai nyomdász Jakob Klösz. Nagy ritkaság volt, hogy egy városban egyszerre két nyomda is működött.

Gutgesell jellegzetes metszésű, és még igen jó állapotú betűi halála után egyetlen hazai műhelyben sem lelhetők fel, vagyis valószínüleg beöntésre kerültek. Más a helyzet a könyvdíszeivel - amelyeket nem lehetett beönteni --, ezek több, mint egy évtizednyi lappangás után, az 1610-es években újra felbukkantak, méghozzá a másik bártfai nyomdásznak, Klöss vejének kassai nyomdájában használták tovább őket.

Fischertől utódához Festhez kerültek Gutgesell díszei, iniciáléi. A Bártfa város vademberek őrizte címerét ábrázoló dúcnak azonban nyoma veszett.

A Gutgeselltől származó díszek vándorlása ezzel még nem ért véget. A kassai nyomdászoktól az iniciálék a lőcsei Brewer-nyomdához kerültek: a legkisebb méretű iniciálét Lőcsén A Brewer-nyomda még a XVIII. században, 1729-ben is használta: vagyis Gutgesell bártfai nyomdaalapítása után több, mint 150 évvel.

 

A bártfai főtemplom középkori formájában.

Városi feljegyzés maradt fenn arról, hogy az 1574. évben az Orbán harang öntetett János tarnói mester által. Gutgesell Dávid városi bíró idejében.

A bártfai főtemplom sekrestyéjének oratóriumában maradt fenn ez a hársfából készült középkori könyvszekrény - itt őrizték a templom könyveit - köztük talán azokat is, amelyek a helyi nyomdászok keze alól kerültek ki.

 

 

 

 

- Kapcsolatok - Kiadványok - Illusztrációk - Könyvdíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák -

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
V. Ecsedy Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800. Bp. 1999.
Repcák, Jozef, Prehlad dejin knihtlace na Slovensku. Bratislava 1948.
Valach, Július, Staré tlaciarne a tlaciari na Slovensku. Martin 1987.
Borsa Gedeon, Salomon Sultzer ein Typograph und Schriftgiesser in Mittel- und Osteuropa (1564-1603), Acta Litteraria 1971, 43-47.