Az 1540-es évek végén, a királyi Magyarországon is egyre jobban teret nyerő reformáció hatására a lakosság mindinkább igényelte, hogy saját anyanyelvén olvashasson. Erdélyben Honterus brassói nyomdája csak a szászoknak biztosította ezt a lehetőséget. Az ország nyugati részében működő rövid életű sárvár-újszigeti nyomda, amely a gazdagon illusztrált magyar nyelvű művek kiadását vállalta, a negyvenes évek elején megszűnt. Időben legközelebb Kolozsvárott létesült hosszabb ideig működő tipográfia, az 1550-ben induló Hoffgreff-Heltai nyomda, amely magyar nyelven és fametszetekkel gazdagon illusztrálva jelentette meg kiadványait.

A Kis-Szamos két partján fekvő Kolozsvár Erdély egyik legrégebbi városa. A tatár pusztítást követően megfogyatkozott lakosság számának pótlására V. István szászokat telepíttetett a városba. Zsigmond király szabad királyi várossá tette. Polgárai adó- és vámmentességet élveztek. A XV. századra a magyarok és a szászok számaránya azonos lett. A Hunyadiak korában Kolozsvár életének irányításában már a magyar polgárság is részt vállalt. 1458-ban megállapodtak, hogy a szászok és a magyarok egyforma arányban, évenként egymást fölváltva vezetik a várost. Az előző évszázadok kiváltságainak köszönhetően a XVI. századra Kolozsvár fejlett, változatos kézműiparral, valamint szerteágazó kapcsolatokkal rendelkező népes és gazdag kereskedő várossá vált.
A szász és magyar nemzetiségi város reformációja egyesítette a brassói, szász és a partiumi magyar reformáció hatását. Erdély reformátori központja Kolozsvár lett. A Luther tanítása szerinti reformáció a wittenbergi tanulmányaiból hazatért Heltai Gáspár plébánossága kezdetével, az 1544. évtől bontakozott ki Kolozsváron. Ezt váltotta föl a Kálmáncsehi Sánta Márton által Erdélyben meghonosított helvét irányú reformáció. A lutheri tanításokat korábban követő erdélyi püspök, kolozsvári lelkész, Dávid Ferenc és Heltai Gáspár 1559-ig a város nagy részét reformátussá tette. Néhány évvel később Dávid Ferenc az antitrinitárius eszmék követőjeként maga mellé állította a kolozsváriak többségét. 1569-től a XVII. századig Kolozsváron az uralkodó vallás az unitárius volt.

A nyomda alapítása a kolozsvári származású Georg Hoffgreff nevéhez fűződik. 1542 tavaszán Valentin Wagnerrel, a brassói nyomda Honterus utáni vezetőjével együtt iratkoztak be a wittenbergi egyetemre. 1544- végén rövid ideig Hoffgeff, mint Wagner beosztottja működhetett a brassói iskolában. Nem zárható ki, hogy már ekkor a nyomdászat kötötte le érdeklődését a tanítás helyett. Feltehetően 1547-ben az új vallás és a humanista műveltség érdekében nyomda állítás céljával ismét Németországba utazott, talán egyenesen Nürnbergbe. 1549 elején biztosan Johann von Berg és Urlich Neuber nürnbergi műhelyében tanult és dolgozott. Ismerhette Heltai Gáspár és társai bibliafordítói munkálatait, valamint azt a szándékukat, hogy elsődlegesen magyar nyelvű művek megjelentetését tervezik. Hoffgreff 1549 második felében minden valószínűség szerint a Németországban vásárolt tipográfiai készlettel együtt tért vissza Kolozsvárra. Amikor Hoffgreff a betűtípusokat kiválasztotta még nem dőlt el, hogy a magyar nyelvű nyomtatványokat antikva, vagy fraktúr típussal szedik-e. Az addigi gyakorlat vegyes volt. Az általa beszerzett nagyszámú antikva típus alkalmazása a Hoffgreff-Heltai műhely magyar nyelvű nyomtatványaiban nagyban hozzájárult ahhoz, hogy általánossá vált a későbbiekben az antikva típus alkalmazása a magyar nyelvű szövegekben. A nyomdaállítás sok és költséges teendőit követően, 1550-ben kezdte meg működését Georg Hoffgreff tipográfiája. Legkorábbi datált kiadványa a Fráter György, Erdély kormányzója költségén 1550. májusában kinyomtatott Ritus (RMNy 87), az ún. Váradi regestrum kézirata volt. Alighanem anyagi megfontolásból még ennek az évnek a közepén társult Heltai Gáspárral. A fele-fele arányban közös tulajdonú nyomdát átköltöztették a magánvállalkozóként betársult Heltai házába. Így a tipográfia nem lett sem városi, sem egyházi fennhatóságú. 1552 végéig mindkettőjük neve szerepelt a nyomda kiadványain, ezt követően a két társ közötti együttműködés megszakadt. Ezután rövid ideig Heltai kezén volt a tipográfia, majd 1554-1558 között Hoffgeff egyedül irányította a nyomdát. Legjelentősebb kiadványa Tinódi Sebestyén Cronicája (RMNy 109), amelynek megjelentetésében jelentős szerepe volt a Habsburg-párti főúrnak, Nádasdy Tamásnak. Georg Hoffgreff halálát követően 1559-től végérvényesen Heltai Gáspár tulajdonába került az officina.

Heltai (Helth) Gáspár (1510?-1574) nyomdász, író, bibliafordító, prédikátor születésének pontos idejéről és helyéről nem rendelkezünk hiteles forrásokkal. Nagy valószínűség szerint a Nagyszeben melletti Nagydisznódon (Heltau) születhetett erdélyi szász szülők gyermekeként. Első megbízható életrajzi adata szerint 1543. március 22-től Melanchthon irányításával folytatott tanulmányokat a wittenbergi egyetemen. 1544-ben visszatért Kolozsvárra, ahol még ugyanabban az esztendőben a lutheránus főlelkésszé avatták. 1557-től Dávid Ferenccel együtt áttért a kálvinista hitre, majd 1569 körül az unitárius felekezet híve lett. Lelkészi teendői mellett jó érzékkel különféle vállalkozásokba fogott. Amikor 1550-ben társult, és mint magánvállalkozó bekapcsolódott a Georg Hoffgreff által alapított kolozsvári nyomda működtetésébe határozott kiadói programmal rendelkezett. Emellett figyelemmel kísérte a nyomdából kikerült kiadványok egységesen szabályozott helyesírását is. A Hoffgreff-Heltai nyomda kiadványainak több mint fele a század egyik legízesebb prózaírója, Heltai saját átdolgozása vagy fordítása volt. A magyar nyelvet csak felnőtt korában elsajátító Heltainak legjelentősebb irodalmi alkotása az 1566-ben megjelenő Esopus meséinek szabad magyar átdolgozása, a Száz fabula (RMNy 219). Munkatársaival 1565-re elkészült a Biblia teljes fordításával, ami azonban egészében nem jelent meg. 1552-ben kiadta erkölcsnevelő munkáját A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról (RMNy 98) címen. Az unitáriusokhoz pártoló Heltai 1570-ben jelentette meg a pápa- és inkvizícióellenes, valamint a kálvinistákkal szemben kritikus átdolgozását Háló (RMNy 288) címen. Az 1570-es évektől nagyszámban adott ki históriás énekeket füzetes formában. Utolsó nagyjelentőségű műve a Chronica az Magyaroknak dolgairól (RMNy 360) címen 1575-ben, halálát követően jelent meg. Heltai, aki fontos feladatának tartotta a magyar nyelvű történelmi munkák kiadását, Bonfini krónikáját a szájhagyománnyal kiegészítve a magyarok történetét népszerű olvasmánnyá dolgozta át. A mű kinyomtatása még Heltai Gáspár életében megkezdődött, de befejezése a kolofon tanúsága szerint özvegyére, Heltai Gáspárnéra várt, aki sikeresen vezette 1582-ig férje virágzó nyomdai vállalkozását.

A kolozsvári nyomda első tíz esztendejében jelennek meg számottevő mennyiségben a legszebb könyvdíszek az officina kiadványaiban. Az állat-, virág- és groteszk alakokkal díszített jellegzetes iniciálé-sorozatok végig nyomon követhetők a Heltai-nyomda működésének egész időszakában, sőt még a XVII. században is használatban voltak. A jellegzetes könyvdísz, Kolozsvár címere azonban csak a korai szakaszban fordult elő. A kezdeti időszak kolozsvári könyvdíszei ahhoz a Jacobus Luciushoz köthetők, aki később jelentős műhellyel rendelkezett Németországban. Az erdélyi magyarság szellemi központjában, Kolozsváron működő Hoffgreff-Heltai-nyomda hatással volt a helyi fametszés kibontakozására, amelynek köszönhetően a város a XVI. századi fametszésünk központjává vált. A díszek mellett a tipográfia már az induláskor betűkkel is gazdagon el volt látva. Sőt matricákkal is rendelkezett. Ennek köszönhetően a kopott betűket többször fölújították. Ezért némely betűtípusok a XVII. században is még használatban voltak.

A nyomda hírnevét és anyagi függetlenségét megteremtő Heltai Gáspár halála után egy ideig szüneteltette tevékenységét a kolozsvári officina. A nehézségek rendezését követően az özvegy, Heltai Gáspárné (1575-1582) vette át a könyvnyomtató műhely irányítását. Neve nyomtatóként a Chronica az Magyaroknak dolgairól (RMNy 360) kolofonjában szerepelt először, amely 1575. elején jelent meg. Még Heltai Gáspár kezdte meg e könyv kinyomtatását 1574 második felében, ám a megjelenését halála miatt már nem érhette meg.
Heltai Gáspárné tipográfiájából bibliakiadások, magyar krónikák, vallásos művek helyett többségében külföldi széphistóriák magyar fordításai és magyar históriás énekek kerültek ki. Ennek oka lehetett a Báthori István által kiadott korábbi cenzúra rendelet, amely szigorította a vallásos és hitvitázó művek megjelentetését. Tipográfiájának egyik legjelentősebb kiadványa Melius Juhász Péter Herbariuma (RMNy 413) volt. Az 1578-ban magyar nyelven megjelentetett első nyomtatott orvosbotanikai munka, több mint 1200 növény nevét és névváltozatát őrizte meg népgyógyászati vonatkozásaival együtt, hozzájárulva ily módon a magyar növénytani szakszókincs kifejlődéséhez. Heltainé jó üzleti érzékkel a megerősödő olvasói igényeket figyelembe véve dobta piacra a kisebb terjedelmű, szerényebb kivitelezésű széphistóriákat és verses históriás énekeket. A tipográfiájából kikerülő műveket azonban az a gondosság és díszes megjelenítés nem jellemezte már, mint ami a nyomda korábbi időszakában megszokott volt. A csupán népszerű széphistóriák illusztrálására szorítkozó officina készlet ekkor is gyarapodott illusztrációval és könyvdíssze1. Heltai Gáspárné 1582-ben bekövetkezett halálát követően a Heltai örökösök tulajdonában megmaradt műhelyt 1583-tól Caspar Schespurgensis vezette.

Az ifjabb Heltai Gáspár (1586-1611) nem volt képzett könyvnyomtató. Tevékenysége főleg a városnál viselt hivatalának ellátására szorítkozott. Valószínűleg a XVII. század első évtizedében a tulajdonában lévő könyvnyomdáját még mindig művezetők segítségével irányíthatta. Nem nyertek bizonyítás azonban azok a korábbi feltételezések, amely szerint a későbbi bártfai nyomdász, Klöss Jakab 1590 és 1597 között a kolozsvári nyomdában dolgozott volna.
Az ifjabb Heltai időszakában néhány jelentős tudományos munka is napvilágot látott a kolozsvári tipográfiában. 1593-ban jelentették meg Baranyai Decsi jogi kézikönyvét, Syntagma címen (RMNy 719), amely a magyar törvények és a római jog összehangolása alapján kívánta a jogszabályalkotást megkönnyíteni. 1598-ban Enyedi György unitárius püspök hagyatékából Toroczkai Máté rendezte sajtó alá azt a teológiai munkát, amely Explicationes címen (RMNy 836) jelent meg. De az ifjabb Heltai katolikus munkát is kiadott: 1599-ben a jezsuita Vásárhelyi Gergely fordításában Petrus Cansius katekizmusát (RMNy 860) jelentette meg.
A kolozsvári nyomda termékeiből Heltai Gáspár haláláig közel száz nyomtatványt ismerünk. A halálát követő negyedszázadból pedig további 115-öt. Adódott olyan időszak – a sárvár-újszigeti nyomda 1541-es megszűnése és Huszár Gál 1558. évi jelentkezése között – amikor a kolozsvári tipográfia volt a magyarság egyetlen nyomdája a Kárpát-medencében. A század legtöbb nyomtatványát megjelentető kolozsvári officina számos népszerű kiadványát más magyarországi könyvnyomtató műhelyekben újra megjelentették.

 

INICIÁLÉK

BETŰK

KÖNYVDÍSZEK

ILLUSZTRÁCIÓK

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Borsa Gedeon: A legrégibb magyar perikopás könyvek illusztrációi I. (Heltai). In. Könyvtörténeti írások I. Bp. 1996. 166-173.
V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. A kolozsvári Hoffgreff-Heltai-nyomda. Bp. 2004. 66-81., 313-363.
Jakó Zsigmond: Újabb adatok Hoffgreff György kolozsvári nyomdász életéhez. Magyar Könyvszemle 1965. 159-163.
Varjas Béla: Heltai Gáspár a könyvkiadó. Bp. 1973. (reneszánsz füzetek 24.)