A kézisajtó kora - Országos Széchényi Könyvtár -HONTERUS-NYOMDA

HONTERUS - NYOMDA (Brassó, 1539-1594)

Az erdélyi szászok első nyomdája ugyan Szebenben létesült, de a brassói nyomdaalapítás (1539), amely a kiváló tudós, pedagógus és reformátor, Johannes Honterus nevéhez fűződik, szilárdabbnak bizonyult. Honterus bécsi és krakkói tanulmányok és rövid bázeli tartózkodás után tért vissza Brassóba, ahol haláláig szülővárosa kulturális és vallási életének legfőbb irányítója volt. A brassói könyvsajtót saját költségén rendezte be: a nyomdafelszerelést külföldről hozta. Bizonyára része volt abban is, hogy egy évtized múlva, 1546-ban papírmalom létesült Brassóban.
A fametszés mesterségét külföldi tartózkodása alatt sajátította el. Bázelben, ahol a kor legnevesebb kiadói és nyomdászai körében forgott, Honterust már neves térképmetszőként ismerték és foglalkoztatták.

Itt készítette 1532-ben két nagyméretű csillagtérképét Heinrich Petri kiadó megbízásából, és bázeli tartózkodása idejében tervezte és metszette legismertebb tudományos teljesítmányét, Chrographia Transylvaniae című Erdély-térképét (RMK III 296), amelynek nyomtatására már Brassóban került sor (1539).

Bázeli fametszői tevékenysége kimutathatóan a nyomdászathoz kapcsolódott. Sokoldalú humanistaként bizonyára felismerte a könyvnyomtatás jelentőségét.
Miután hazaért Brassóba (1533), nagyszabású munkásságot fejtett ki mint tanár, lelkész, reformátosr és nyomdatulajdonos. A kortárs Pesti Gábor, akinek több műve is megjelent nála, Honterus Epitome adagiorum c. művéhez írt előszavában szól a tudós érdemeiről: saját költségén berendezett egy nyomdát, hogy a legjobb szerzők a hazai művelődés számára elérhetők legyenek. Első nyomtatványai 1539-ből valók, sem ezeken, sem a későbbieken nem írta ki nevét a címlapra. A brassói nyomdatermékeken leggyakrabban Honterus nyomdászjelvénye fordul elő könyvdíszként. Az akkori szokásoknak megfelelően a város címeréről van itt szó: liliomos korona közvetlenül egy fa gyökérzete felett.

Brassói sajtójával elsősorban pedagógiai munkáját kívánta eredményesebbé tenni, ezt tanúsítja számos tankönyv kiadása.. Kiadványai általában kis alakúak, nyolcadrét formában láttak napvilágotl, valamennyi latin nyomtatványa kurzív betűkkel van szedve. Formátumuk és tipográfiai megoldásuk révén is az aldinákhoz (azaz Aldus Manutius velencei nyomdász könyveihez) hasonlóak az általa kiadott kis kötetek.

A Sententiae utolsó lapján olvasható a nyomtatás helye és ideje, de Johannes Honterus nem tüntette fel nevét (RMNy 30)

Kis számban fennmaradt német nyelvű könyvei kivétel nélkül a hitújítást szolgálták: részben az erdélyi lutheránus szász egyház megszervezésével függtek össze, részben Martin Luther kis katekizmusának újabb kiadásai. Magyar nyelvű nyomtatványáról nem tudunk. 1539 és 1549.évi halála közötti évtizedben 36 nyomtatványáról tud a könyvészet.
A könyvekben nyomon követhető fametszés első hazai emlékei szinte egyidejűleg jelentek meg a sárvár-újsziegeti és a brassói nyomdában. A ma ismert legrégibb magyarországi fametszeteket a XVI. század második negyedében megjelent brassói és sárvári nyomtatványok őrizték meg.
Honterus betűmetszői tevékenységéről nincs tudomásunk, fametszőként azonban jelentőset alkotott. A kiadványaiban található metszetek is neki tulajdoníthatók. Könyvillusztrátorként - összehasonlítva a vele egy időben működő sárvár-újszigeti nyomdával (1539-1541) - az egész Kárpát-medencében első volt, nemcsak időrendben, hanem művészetét tekintve is.
Honterus halála után a wittenbergi egyetemen tanult Valentin Wagner vette át a nyomda vezetését, maga is iskolaigazgató és lelkész, aki a nyomdát Honterus szellemében vezette tovább, és elsősorban a tanulók és a megreformált egyház érdekeit tartotta szem előtt. Legjelentősebb nyomtatványa a görög-latin Újszövetség (Novum Testamentum, 1557) (RMNy 138).Wagner megszerezte hozzá János Zsigmond király privilégiumát is, amely öt évre szólt, és megtiltotta, hogy bárki utánnyomást készítsen róla, illetve hogy ugyanilyen kiadást külföldről behozzon Erdélybe.
A Wagner halála után megjelent kiadványok nyomdászát nem ismerjük név szerint. A későbbiekben úgy látszik, hogy a Honterus-nyomda működése nem volt folyamatos: 1569-1576 közötti évekből nincs nyoma a tipográfia működésének. 1580-1581 között a Honterus-nyomda betűivel Nyírő János dolgozott Brassóban, az ő idejében jelent meg az első magyar nyelvű nyotmatvány Brassóban.
Amikor az erdélyi szászok ki akarták nyomtatni a szász szokásjogot, akkor éppen nem volt nyomdász Brassóban, ott volt viszont a jól felszerelt Honterus tipográfia. A másik rendelkezésre álló tipográfia, a szebeni , szegényes készlete miatt nem volt alkalmas a nagy munkára, ezért tehát az ottani nyomdász Georg Greuss vezetése alatt egyesítették a két nyomdát. A latin és német nyelven egyidejűleg, 1583-ban megjelent, Mathias Fronius által összeállított szász törvénykönyv tehát Szebenben készült (RMNy 523 és RMNy 524), nyomdásza Georg Greuss, de betűi brassóiak. Később a Brassóból kölcsönvett nyomdafelszerelést nagy része visszakerült eredeti helyére.
A Honterus-nyomdából a XVI. század folyamán összesen 91 nyomtatvány került ki. Gazdag nyomdafelszerelését mintegy 100 különféle dísz alkotta (egy részük Honterus saját metszése), továbbá hangjegyek és 43 féle betűtípus. A díszek és illusztrációk között egy Haláltánc-sorozat (Hans Holbein eredeti metszetei nyomán) az Imagines mortis c. könyvhöz (RMNy 142), többféle címer és nyomdászjegy és több, egész lapot betöltő díszes címlapkeret található. Egyedülálló a hazai nyomdák között az a 18 fametszésű térkép, amelyet maga a nyomdaalapító metszett, egy részüket Rudimenta Cosmographica című nagy sikerű földrajzkönyvének 1542. évi brassói kiadásához. A térképek egyikén kivételesen feltüntette mesterjegyét, azaz nevének kezdőbetűit: I. H. C. (Iohannes Honterus Coronensis). Ez a földrajzkönyve egyébként csak Zürichben és Bázelben több mint húsz kiadásban került forgalomba.
A Honterus nyomda az egyetlen olyan hazai könyvnyomtató műhely, amelynek felszereléséből néhány darab máig fennmaradt. Három, a nagy erdélyi reformátor kezétől származó eredeti fadúc ma is megvan, két térkpnek és egy brassói címernek a dúca. A nemzetközi irodalom mindössze két, ennél korábbi időkből fennmaradt erdeti fa térképdúcot ismer.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
NUSSBÄCHER, Gernot: Johannes Honterus. Sein Leben und Werk in Bild. Bucureşti 1999.
ENGELMANN, Gerhard: Johannes Honter als Geograph. Köln-Wien 1982.
BORSA Gedeon: Johannes Honterus als Buchillustrator. In: Gutenberg-Jahrbuch, 1986 (Mainz) 35-56.
Honterus-Festschrift. Tanulmánykötet. Szerk.: W. Salgó Ágnes, Stemler Ágnes. Bp, 2001.
V.ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei. Bp. 2004. 52-64, 137-142, 237-301.

- Térképek - Betűtípusok - Illusztrációk - Címerek -
Címlapkeretek - Nyomtatott hangjegyek - Az oldala eleje

TÉRKÉPEK