HUSZÁR GÁL (1558 - 1575)
Luther 1517-es föllépését követően a reformáció hívei a katolikus egyház elleni harcukban saját nézeteik terjesztésére nagyhatású fegyvereként használták a könyvnyomtatást. Magyarországon a reformáció kezdeti szakaszának tekintélyes kiválósága, Huszár Gál elsők között sajátította el és alkalmazta hittérítő, pasztorációs, valamint oktatói tevékenysége mellett a nyomdászmesterséget.
A csallóköz-mátyusföldi eredetű Huszár Gál (1512?-1575) a reformáció első generációjának képviselője a római katolikus egyház presbiteréből vált református prédikátorrá. Származásáról, születésének időpontjáról, iskoláiról pontos adatokkal nem rendelkezünk. Ám tevékenységének tanulmányozása során a közvetett források ismeretében megállapítható, hogy valószínűleg 1512-ben születhetett. Minden bizonnyal a krakkói egyetemen sajátította el mindazt a tudást, amely alapján későbbi patrónusa, Forgách Imre, mint „nagyképzettségű teológust” említette naplójában. Anyanyelvén kívül tudott görögül, latinul, héberül és németül. Tanulmányai során zenei műveltséget is szerzett, amelyet később kottákkal illusztrált énekeskönyveiben hasznosított.
Az első írásos emlék az akkor még a katolikus egyház tagjaként említett Huszár Gállal kapcsolatban az 1553. augusztus 4-i exkommunikációja. Mint Vízkelet lelkipásztorát, „Gallus Anaxius presbiter”-t a reformáció terjesztéséért Újlaki Ferenc győri püspök ekkor közösítette ki másodszor. A Thurzó Elek birtokához tartozó Vízkelet plébánosaként, feltehetően 1551-1552-től működött a mátyusföldi településen, ahol a papi teendők mellett az iskola irányítását is ellátta. A korán a reformáció hívévé vált Thurzó Elek, valamint leányai, Anna és Erzsébet által a későbbiekben is támogatott Huszár Gál a győri püspök kiközösítése elől a lutheri reformációval szimpatizáló Habsburg Mária, utóbb unokaöccse, Miksa birtokán Zacharias Wohniczky magyaróvári kapitány védelme alatt talált oltalmat.
ÓVÁR
A kettős várárokkal és nagy olasz bástyával védett vár a hozzá tartozó falvakkal együtt jegyajándékként II. Lajos királytól Habsburg Mária királyné révén került a Habsburg család birtokába, amelyet az özvegy királyné Németalföldre történő távozását követően, a török támadások és Ferdinándnak Szapolyaival folytatott harcai ellenére is meg tudtak tartani. A Habsburg családi birtokon a magyarokat fokozatosan kiszorították az idegen származású tisztségviselők, akik bár magas magyarországi tisztségeket töltöttek be, mégis csak a Máriát képviselő I. Ferdinánd, majd II. Miksa parancsának engedelmeskedtek. Magyaróvár Mosón megye székhelye volt. A főispáni tisztet mindenkor az idegen származású magyaróvári kapitány, Huszár érkezésekor Zacharias Wohniczky töltötte be. Az országos és egyházi méltóságok rendelkezéseitől függetlenített kapitány hathatós védelmet nyújthatott a protestáns nézetei miatt kiközösített Huszár Gálnak. Mária halálát követően Magyaróvár családi birtokként I. Ferdinánd kezelésében volt, majd II. Miksára szállt.
A lutheri tanok Magyaróváron és környékén korán gyökeret vertek. Az ideérkező Huszár nagy energiával fogott hozzá a hitújítás tételeinek terjesztéséhez, egyházának a római katolikusokkal szembeni megerősítéséhez és kiépítéséhez. A paphiány enyhítésére saját költségén iskolát állított föl. Tanítványait Sztárai Mihály, a Duna-Dráva közének egyházszervező reformátora szentelte föl. Reformátori programja megvalósításának céljával és hívei számának növelésére párfogóitól kapott kölcsönön nyomdát állított. 
Betűtípusait, díszeinek egyes darabjait és öntött, mozgatható hangjegykészletét a császári privilégiummal rendelkező nyomdásztól, Bécs egyik legjelentősebb tipográfusától, Raphael Hoffhaltertől szerezte be. Könyvei illusztrálására az ekkor már megszűnt sárvár-újszigeti nyomda néhány díszét is fölhasználta, amelyhez nagy valószínűséggel Bornemisza Péter közvetítésével juthatott. Hármójuk sorsa a későbbiekben is összefonódott, amikor egymást segítették az üldöztetésben, illetve nyomdai vállalkozásaikban.
Huszár tipográfiája elsőként az 1558. április 1-én óvári pártfogójának, Miksa főhercegnek és cseh királynak ajánlott három magyar nyelvű prédikációját (RMNy 151) adta ki. Prédikációinak nyomtatásban történő megjelentetésével megteremtette a vallásos értekező próza új műfaját, a térítés új irodalmi eszközét. Huszár Gált műve kinyomtatását követő napokban a győri szentszék elé idézték, majd mivel ismételten nem jelent meg, harmadszor is kiközösítették. 1558. november 1-én I. Ferdinánd parancsára, Oláh Miklós ellenjegyzésével eltiltották a könyvnyomtatástól. A tiltásnak ekkor még nem volt foganatja, nyomdája ugyanis 1559-ben újabb műveket jelentetett meg: Sztárai Mihálynak a római katolikus egyház papi intézményét gúnyoló, szatirikus, hitvitázó színművét (RMNy 158) és Heinrich Bullingernek a magyar protestánsokhoz írt hitvalló levelét (RMNy 157).
A Ferdinánd tiltó rendeletét kierőszakoló győri káptalan folytatódó ellenségeskedése miatt Huszár számára kapóra jött a kassai tanács megkeresése, amikor a felvidéki város tanácsa meghívta magyar lelkésznek.
KASSA
A mohácsi csatavesztést követően Kassa I. Ferdinándot támogatta. A többségében ekkor még német nemzetiségű kassai polgárok hűségéért a császár és király minden szabadalmukat megerősítette. Később a várost sikerült Szapolyainak megszereznie. Ettől fogva tervszerűen folyt a déli területekről menekülő magyar lakosság betelepítése. Ennek eredményeként a német etnikumú Kassa az 1550-es évekre magyar többségűvé vált. 1552-től ismét I. Ferdinánd birtokolta a várost, aki visszaadta a német polgároknak elkobzott javaikat és régi hatalmukat. Az ellentétek kiújultak a Habsburg-párti németek és a János Zsigmondot támogató magyarok között.
Kassán nemzetiségi különbség nélkül hamar megfogantak a protestáns eszmék. Az észak-magyarországi város is csatlakozott az u.n. "ötvárosi hitvallás"-hoz, amelyet protestáns vallásuk szabad gyakorlása védelmében Eperjessel, Lőcsével, Bártfával és Kisszebennel együtt hívtak életre.
Huszár Gált a kassai lelkészi állásba 1560. március 20-án iktatták be. A kassaiak meghívását elfogadó Huszár lelkészi szolgálata mellett nyomdászi tevékenységét is fölajánlotta leendő gyülekezetének. Ezért az általa még Magyaróváron kinyomtatott Bullinger mű négy példányát megküldte számukra, s ígéretet tett több hasonló írás megjelentetésére. A szakirodalom fölvetése szerint a kassai officinája megjelentethetett, olyan kisebb terjedelmű kiadványt, amely kiválthatta I. Ferdinánd személyes haragját. Ám napjainkban Huszár Gál kassai működését igazoló, a város nevét viselő impresszummal 
ellátott nyomtatvány nem ismeretes. Kassai tipográfiájának működését igazolja az évszázadokig lappangó, egy példányban fönnmaradt énekeskönyve, amelyet Borsa Gedeon fedezett föl a hetvenes évek közepén Stuttgartban. A szakirodalom által régóta számon tartott, ajánlása szerint Óváron megkezdett énekeskönyvének (RMNy 160) nyomtatását Kassán tovább folytatta. A mű nyomdai munkálatainak befejezését akadályozta meg az I. Ferdinánd parancsára foganatosított letartóztatása október első napjaiban. Kassa polgársága és magyar katonasága mindent megtett lelkésze kiszabadításáért. A karácsonyi ünnepeket kihasználó, jól szervezett szöktetési akció, amelyet nagy valószínűséggel Bornemisza Péter szervezett, szerencsésen végződött. Huszár Gál nem került Verancsics Antal egri érsek fogságába. Eredményes kiszabadításán kívül családját, nyomdáját és félbe maradt énekeskönyvét ugyancsak sikerült Debrecenbe menekíteni.
DEBRECEN
Huszár Gálnak kassai fogságából, az egri érsek, Verancsics Antal letartóztatása elől történt sikeres szöktetését követően, 1561 legelején családjával és nyomdájával együtt I. Ferdinánd és katolikus üldözői elől védelemre talált Debrecenben, ahol újra fölállította tipográfiáját. A pártfogást és oltalmat nyert Huszár cserébe nyomdájának szolgálatát ajánlotta Debrecen református püspökének, Melius Juhász Péternek. A cívisvárosban elsőként meghonosított tipográfia első terméke, az „számkivetett” prédikátornak még Magyaróváron megkezdett és épp Meliusnak ajánlott, a kassai letartóztatása miatt abbamaradt énekeskönyve (debreceni énekeskönyv) volt. A Huszár Gál által nyomtatásban megjelent első magyar nyelvű egyházi énekgyűjteményünk napjainkig forrása mind az evangélikus, mind a református énekeskönyveinknek. Ezt követően 
Huszár debreceni nyomdája mindenekelőtt Melius Juhász Péter műveit: a helvét hitvallást magyarázó (RMNy 169), az unitárius tanokat cáfoló (RMNy 181) írásait, valamint bibliamagyarázó műveit (RMNy 171) jelentette meg. 1562 elején még Huszár kezdte meg, de már nem ő fejezte be az egységes helvét irányú hitvallásnak szánt, egyben a protestáns nézeteikhez ragaszkodó egri vitézek védelmére kiadott „Egervölgyi hitvallás” néven ismert mű (RMNy 176) kinyomtatását. Az „elűzött” kassai prédikátor 1562. májusa körül elhagyta Debrecent, rövid nagyszombati tartózkodást követően a magyar nemzetiségű dunai naszádosok papjaként, főhivatásának, gyülekezeti lelkipásztori munkájának élve, Komáromban terjesztette a reformációt.
Huszár Gál Debrecenben kiadott nyomtatványait a sárvár-újszigeti nyomdából származó díszek, a reményt ótestamentumi szimbólumként ábrázoló, genfi hatást mutató nyomdászjelvénye, valamint a bécsi Singriener nyomda hatását tükröző zárólécek színesítették.
|
|
A debreceni énekeskönyv címlapja és Kálmáncsehi függelékként hozzácsatolt művének címlapja (RMNy 160) |
A Huszár által Debrecenben meghonosított nyomdászat lehetőséget biztosított Melius Juhász Péternek, hogy református programját rövid időn belül, minél szélesebb körben terjeszthesse, ezáltal kálvini irányú egyházát kiépíthesse és megszilárdíthassa. A könyvnyomtatás hatását fölismerve beszélhette rá Huszár Gált és állapodhatott meg vele nyomdakészlete egy részének a város számára történő átengedéséről. A források hiányában ma már nem tudható, hogy kettőjük között az egyezség milyen körülményekkel és feltételekkel köttetett. Tény viszont, hogy Huszár távozásakor nyomdakészletének három betűsorozatát hátrahagyta, amely lehetővé tehette a debreceniek körében befolyással rendelkező Meliusnak a „felügyelete” alatt működő városi tipográfia megalakítását. Saját egyháza védelmében így nyújtott segítséget számára a könyvnyomtatás propaganda eszközként és nagyhatású fegyvereként a katolikusok, majd az unitáriusok elleni harcában.
 |
A komjáti énekeskönyvet (RMNy 353) díszítő levélmintás fejléc |
KOMJÁTI
Komáromban a reformációt I. Ferdinánd által 1527-ben betelepített német származású katonák honosították meg. A lutheri tanokat valló zsoldos katonák állandóan tartottak maguknak protestáns prédikátorokat, s nekik köszönhetően a városban is hamart tért nyertek az új hit eszméi. A magyar nemzetiségű dunai naszádosok szintén igényelték, hogy saját anyanyelvükön prédikáló papjuk legyen. Ezért nagy lelkesedéssel fogadták az odaérkező Huszár Gált, aki hamar fölkeltette katolikusok üldözőinek figyelmét. Huszár Gál komáromi térítő tevékenységéről Oláh Miklós érsek 1562. október 31-én panaszos levélben számolt be uralkodójának. I. Ferdinánd 1563. február 7-i parancsát követően Huszárnak ismételten menekülnie kellett. Rövid komáromi tartózkodása alatt végzett nyomdai tevékenységének semmilyen emléke sem maradt fönn. Huszár Gál közel egy évtizedig nem állított föl ismételten nyomdát, amelynek oka egyfelől lelkészi elhivatottsága, másfelől a magával hozott nyomdai készlet elégtelensége lehetett. Oltalmat és anyagi támogatást nyújtó patrónus hiányában saját erőből ekkor még nem volt képes bővíteni officinájának felszerelését.
1564. augusztus 23-án Oláh Miklós tiltakozó levelet küldött a nagyszombati tanácsnak eretnek papok - Huszár Gál és Bornemisza Péter volt a két érintett - működése miatt. Nagyszombati térítő tevékenységük kiváltotta az érsek föllépését, majd ennek hatására II. Miksának az eretnek „Gallus” elűzetésére a városi tanácsot felszólító parancsát (1565. január 28.), valamint Bornemiszának a király elé idézését. Ismételt együttműködésük már ekkor fölvethette kettőjük között egy új, nagyobb terjedelmű művek kiadására alkalmas nyomda fölállításának tervét, amely csak később, az 1572/73-as év fordulóján a komjáti-semptei műhely létrejöttével valósult meg.
Komjáti, az Érsekújvár közelében fekvő kis Nyitra megyei mezőváros 1750-ig a Forgách bárók birtoka volt. Itt talált védelemre Huszár Gál, mint Forgách Imre udvari papja és Komjáti polgárainak lelkésze. A Forgáchok korán a reformáció híveivé váltak. Forgách Imre művelt, írástudó főúr volt, aki Huszár Gált „második atyja”-ként tisztelte. Nem ismerjük pontos időpontját Huszár Komjátiba érkezésének. Feltehetően 1568-ban Csallóköz-Mátyusföld püspökeként már Komjátiban tartózkodott és végezte lelki gondozói munkáját a Forgách család körében, valamint a komjáti polgárok között. Bornemisza Péter 1572. januárjában Julius Salm és felesége, Thurzó Erzsébet pártfogásával lett semptei lelkipásztor. Találkozásuk ismét gyakorivá vált. 
Régóta tervezett nyomdaállítási szándékuk időszerű lett. Ám a Huszár által Debrecenből elhozott betűtípusok csak kisebb terjedelmű művek megjelentetését tették lehetővé. 1569-től tervezett és ehhez a nagyszombati tanácstól anyagi támogatást igénylő, illetve a pozsonyi országgyűlésen előfizetőket toborzó Bornemisza Péter hatalmas, többkötetes prédikációinak megjelentetéséhez azonban nem volt elegendő. A készletet bővíteni kellett. A fiatalabb és energikusabb Bornemisza a pártfogóktól összegyűjtött pénzen Bécsben, Kaspar Stainhofertől, esetleg közvetítésével, új betűsorozatokat és díszeket vásárolt. Ez alatt, 1572 végén vagy 1573 elején Huszár Komjátiban hozzákezdett a Debrecenből magával hozott kicsiny készlettel Bornemisza postillái első kötetének (RMNy 333) kinyomtatásához, amelyet az új betűsorozatokkal és díszekkel Bornemisza októberben fejezett be Semptén. A két barát ezt követően, 1573 közepén elosztotta a tulajdonukban meglévő betűtípusokat és díszeket. Huszár a Debrecenből hozott illusztrációkat és iniciálé sorozatot engedte át Bornemiszának, aki viszont az új beszerzésű betűtípusokból és díszekből adott át neki. A nyomdai anyag megosztása után immár mindketten rendelkeztek olyan megfelelő tipográfiai fölszereléssel, amely biztosította számukra saját könyvkiadói programjuk megvalósítását. Ennek eredményeképpen Huszár 1574-ben, már önállóan jelentette meg nyomdásztevékenységének leggazdagabban díszített és legnagyobb terjedelmű munkáját, A keresztyéni gyülekezetben való isteni dicséretek és imadsagok című (RMNy 353) evangélikus ének- és imádságos könyvét (komjáti énekeskönyv).
Huszár Gál 1575 folyamán Pápára költözött. Október 23-án a nagy pestis járvány áldozataként itt halt meg.
- Betűtípusok - Könyvdíszek - Iniciálék -
HUSZÁR DÁVID
A Nagyszombatban magániskolát fönntartó legidősebb Huszár fiú, Dávid 1573-ban Verancsics érsek üldözése elől menekült Pápára, ahol még ugyanabban az esztendőben az iskola rektora lett. A rektorsága mellett lelkipásztori teendőket is ellátó Huszár Dávid édesapja halála után örökölte annak tipográfiai készletét. Az általa vezetett sajtó termékei közül csupán azt a három nyomtatványt ismerjük, amelyet 1577-ben jelentetett meg. Az 1576. augusztus 16-17. között, a Baranya megyei Hercegszőllősön tartott református zsinaton elfogadott rendtartás latin (RMNy 394) és magyar nyelvű (RMNy 394) artikulusait, továbbá a saját fordításában Magyarországon elsőnek kiadott Heidelbergi Kátét (RMNy 395). Nyomdája további sorsáról nem rendelkezünk ismeretekkel.
|
|
 |
RMNy 393 |
RMNy 394 |
RMNy 395 |
<<vissza az oldal elejére<<
FELHASZNÁLT IRODALOM:
BÁNFI Szilvia: Huszár Gál távozása Debrecenből, és nyomdakészletének további sorsa. = MKSz 1986. 1-16.
BÁNFI Szilvia: Huszár Gál komjáti nyomdája és nyomdafelszerelésének eredete. In. Gesta typographorum. A hetvenéves Borsa Gedeon tiszteletére. Bp. 1993. 28-49.
BORSA Gedeon: Az elveszett és megkerült mű. Bp. 1983. (Kísérő tanulmány az énekeskönyv hasonmás kiadásához, BHA XII.)
BOTTA István: Huszár Gál élete, művei és kora (1512-1575). Bp. 1991.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Bp. 2004. 385-401.
