Magyarországon a reformáció általános elterjedése következtében a katolikus könyvek előállítására csak a XVI. század utolsó harmadában, kerülhetett sor, amikor Telegdi Miklós esztergomi érseki helynök a Nagyszombatba menekült esztergomi káptalan anyagi támogatásával 1578-ban nyomdát alapított. Megvette a hosszabb ideje használaton kívül álló bécsi jezsuiták nyomtató műhelyének gazdag díszkészlettel rendelkező felszerelését. Az 1586-ban elhunyt Telegdi után is folyamatosan működő tipográfia eszmei irányítója a nagyszombati káptalani iskola humanista képzettségű tanára, hitvédő iratok szerzője, Monoszlói András pozsonyi prépost lett. A nyomdai munka gyakorlati irányítását Pécsi Lukács biztosította, aki a XVII. század elejéig folyamatosan Nagyszombatban működött.
Pázmány Péter első vitairatai (RMNy 905, 984) 1603 és 1609 között a Káptalani nyomdában jelentek meg. A sokszorosító műhely működésének utolsó évében, 1609-ben ezen esztendő három Pázmány kiadásából csak egy mű jelent meg itt. A másodikat Grázban (RMNy 980), míg a harmadikat a Forgách Ferenc által alapított pozsonyi érseki nyomdában (RMNy 986) nyomtatták ki.
A műhely a XVII. században már veszített korábbi jelentőségéből. Megfogyatkozott a kinyomtatott könyvek száma, és ezeknek megjelenítése sem tükrözte az egykori igen bőséges nyomdai anyagot. A könyvdíszek közül egy téglalap alakú fonadékos záródísz, két iniciálésorozat egy-egy betűje és a magyar címer díszítette az 1600-as évek első tizedében kinyomtatott köteteket. A kalendáriumi képek többsége megmaradt. Ugyanis az 1604. esztendőre szóló naptárban (RMNy 917) a régi sorozatból tízet alkalmaztak, ezt két új hónapképpel egészítették ki. A betűtípusok megkoptak, elhasználódtak.

A bécsi Singriener nyomda N betűs iniciáléja és a jezsuiták készletéből származó P betűs iniciálé a XVII. századelején a nagyszombati káptalani nyomda tulajdonában megvolt

A legújabb kutatások részletesen felderítették, hogy a bécsi Singriener-nyomda készletének egy része is fölismerhető a Telegdi-féle tipográfia kiadványaiban. Az első magyarországi katolikus alapítású könyvnyomtató-műhely készletének szétszóródása a XVI. század végén megkezdődött. A hajdani Singriener-féle és a jezsuiták által más forrásból vásárolt nyomdai anyag egyes darabjai tovább vándoroltak. A XVI. század legvégén, illetve a XVII. század első harmadában a bécsi eredetű iniciálésorozatok egy-két darabja Johannes Manlius nyugat-dunántúli evangélikus műhelyének felszerelését gyarapította. A Singriener-féle evangéliumi képsorozat, amely 1583-ban használatban volt a Telegdi-nyomdában 1609 után a bártfai Klöss nyomtatványokat díszítette. A Telegdi-féle káptalani nyomda egyes díszei bekerültek az 1609-ben Pozsonyban Forgách Ferenc által alapított, majd 1619-ben Nagyszombatba átköltöző érseki nyomda külföldről vásárolt készletébe is. Bethlen Gábor, amikor elfoglalta az érseki székhelyet, magával vitte e tipográfia anyagát Kassára, majd a fejedelmi székhelyére, Gyulafehérvárra. Itt, a Fejedelmi-nyomda révén megjelentetett nyomtatványokban szintén felismerhetők az egykori káptalani nyomda bizonyos díszei és iniciáléi. Ez azt bizonyítja, hogy a káptalani nyomda maradéka 1619-ben még Nagyszombatban volt, talán együtt tartották az odaköltöztetett érseki nyomdával. Így kerülhetett néhány korábbi dísz az erdélyi fejedelem birtokába. A megszűnt káptalani nyomda egynéhány dísze a Pázmány Péter által 1623-ban létesített, majd a jezsuitáknak átadott pozsonyi nyomda készletében úgyszintén feltűnt, ami azt valószínűsíti, hogy a Telegdi-féle tipográfia egy része megszűnését követően Pozsonyba került.
1609. évek követően a káptalani nyomda működésének nincs nyoma. Teljes felszerelése sorsának további alakulásáról a könyvdíszek vándorlásán kívül nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. Így nem ismerjük megszűnésének okát sem, de nagy valószínűséggel ez összefüggésben lehetett az ugyancsak katolikus alapítású pozsonyi érseki nyomda 1609. évi alapításával.

INICIÁLÉK, NYOMDAI CIFRÁK, BETŰTÍPUS

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Régi magyarországi nyomtatványok (RMNy) – Res litteraria Hungariae vetus operum impressorum, 2: 1601–1635, ed. By Borsa Gedeon and Hervay Ferenc. Budapest 1983.
BÁNFI Szilvia: A bécsi Singriener-nyomda (1510–1562) könyvdíszeinek utóélete a magyarországi nyomtató műhelyekben. = MKsz 2010: 24–55.
V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában. Bp. 1999. 131–132
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei XVII. század. 1. köt. Nyugat- és észak-magyarországi nyomdák. Káptalani nyomda Nagyszombatban (578–1609). Bp. 2010. 43––4., 245–254.