Abrudbánya, Simánd, Temesvár

Karádi (Kárádi) Pál (Székesfehérvár, 1523 - 1590 körül) unitárius püspök, hitvitázó, nyomdász, később az unitárius egyházak püspöke életéről és nyomdájáról források hiányában nem rendelkezünk pontos ismeretekkel. 1567-ig iktári Bethlen Gergely karánsebesi bán udvari papja volt, majd urának halálát követően az év második felében Abrudbányára került. 1568-ban már az unitáriusok oldalán vett részt a második gyulafehérvári hitvitán.

Az erdélyi antitrinitárius könyvkiadás szempontjából nagy jelentőségű volt, hogy Heltai Gáspár korábbi református álláspontját föladva csatlakozott az Egyistenhívők táborához. Az 1569-es esztendő második felétől nyomdája vált a szentháromság-tant cáfoló munkák legfőbb megjelentetőjévé. Mellette antitrinitárius művek kiadásának céljával 1569-ben még egy nyomda tevékenykedett. Karádi Pál szerényebb felszereléssel rendelkező abrudbányai officinája.

Abrudbánya (Abrud, ma Románia) Tordától 80, Gyulafehérvártól 60 km-re fekszik az erdélyi Érchegységben. A rómaiak által alapított bányaváros (Auraria Maior) a középkorban az erdélyi püspökséghez tartozott. Híres nemesfém bányáiban szász telepesek dolgoztak.
Abrudbánya mezővárosban 1569-ben nyomtatta ki Karádi Pál "Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról" (RMNy 260) című politikai gúnyiratot. Mindmáig nyomdájának ez az egyetlen fönnmaradt kiadványa, amely igazolja, hogy Karádi Pál nem csak az unitárius tanok hitszónoka volt, hanem e tanok terjesztését nyomdászként is segítette. Adatok hiányában nem tudjuk, hogy a nyomdászmesterséget mikor és hol sajátította el. Tipográfiájának szerény készletét honnan szerezte be, és pontosan mikor kezdett el nyomtatni.
Az erdélyi unitárius vezetők az 1569-es váradi hitvitát követően térítő és propaganda hadjáratot indítottak a partiumi és hódoltsági területek lakosságának megtérítéséért. 1570 elején Karádi Pált az ottani gyülekezet papjaként már a török által megszállt, de továbbra is pezsgő életű, Gyula és Arad között fekvő alföldi mezővárosban, Simándon (Şimand, ma Románia) találjuk. Feltételezhetően itt ugyancsak működtethette nyomdáját. Ekkor zajlott ugyanis az unitáriusok és a reformátusok között a legkiélezettebb sajtópolémia. A Melius Juhász Péter vezette helvét irányú reformátusok, valamint a Dávid Frencet követő antitrinitáriusok sorra jelentették meg téziseiket, illetve az ellenfelek nézeteire adott cáfolatokat. Ezek kisterjedelmű nyomtatványok lehettek, s napjainkra példányuk nem maradt fönn. Egykori létezésükre csupán a korabeli források közvetett adatai utalnak. A törökök által megszállt Simándon nagyvalószínűséggel működő nyomda termékeiből nem ismerünk példányt.
1571-ben rövid lugosi kitérőt követően Karádi a szintén hódoltsági területen fekvő Temesvárra költözött (Timişoara, ma Románia), ahol ugyancsak fölállíthatta nyomdáját. A korabeli adatok szerint a reformátusokkal vitázó művek mellett, immár az unitáriusok között kipattant szembenállásban Dávid Ferencet támogató írásokat jelentethetett meg. Példány azonban a Temesváron nyomtatot kiadványaiból sem ismert.

Karádi Pál szerény nyomdakészlete egy, jellemzően archaikus (128 mm-es) antikva betűsorból állt, valamint két db 26 x 26 mm-es iniciálésorozat G és M betűje díszítette egyetlen ismert kiadványát. E szerény fölszerelés alapján joggal állapítható meg, hogy Karádi Pál rendelkezhetett a 16. századi Magyarországon a legszerényebb nyomdakészlettel. Bár példányból napjainkra nem maradt fönn sem simándi, sem temesvári nyomdájának egyetlen egy terméke sem, a közvetett adatok alapján mégis bizonyítható nyomdájának működése a török által megszállt területeken. Cáfolva a nyomdászattörténeti szakirodalomban sokáig fönntartott állítást, amely szerint a török fennhatóságú hódoltsági területeken nem működhetett nyomda.

 

Karádi Pál nyomdakészlete	Karádi Pál neve a kolofonban

 

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
KATONA Géza: Karádi Pál abrudbányai könyvnyomdája és annak végsora. = Református Egyház 1962. 180-181.
DÖRNYEI Sándor: A 16. századi simándi nyomda. = MKsz 1964. 172-174.
BALÁZS Mihály-KÁLDOS János: Karádi Pál nyomdája. In. Fata libelli. A nyolcvanéves Borsa Gedeon köszöntésére. Szerk. P. Vásárhelyi Judit. Bp. 2003. 215-228.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Bp. 2004. 99-100.