Coresi és Philip tipográfiáján kívül – Coresivel nagyjából egy időben – Lorinţ diakónus nyomtatott még önálló műhelyében cirill betűs könyveket 1567 és 1579 között. Tevékenységét két erdélyi városban, Brassóban és Gyulafehérvárott fejtette ki, mindkét helyen nagyjából ugyanazzal a tipográfiai felszereléssel.

Működésének első terméke az 1567-ben Brassóban kiadott óegyházi szláv liturgikus könyv, az Osmoglasnik (RMNy 224). Lorinţ betűivel készült még két másik, cirill betűs liturgikus könyv is, ezek egyike román nyelvű. Brassói működése (1567–1572) után néhány évig nincs nyoma erdélyi tevékenységének, csak 1578-ban tűnt fel újra, ekkor Gyulafehérvárott, ahol új könyvdíszei is feltűnnek. Itteni nyomtatványain jelent meg először, a Báthory-család különlegesen szép, reneszánsz ízlésű metszete , és Báthory Kristóf fejedelemnek a könyvre vonatkozó, harminc évre szóló nyomtatási privilégiuma.

Az utószóból az is kitűnik, hogy Lorinţ a könyvet Báthory Kristóf erdélyi fejdelem megbízásából nyomtatta 1579-ben. (RMNy 435).
Bár Coresi is Brassóban dolgozott, néhány évig párhuzamosan, kettejük felszerelése között nincs azonosság.

INICIÁLÉK

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
JAKÓ Zsigmond, Szeben latin betűs könyvnyomtatása a XVI. században. In: Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976, 180-192.
BIANU, Ioan–HODOŞ, Nerva–(SIMONESCU, Dan): Bibliografia româneăscă veche, I–IV (Bucureşti, 1903–1944.