I. Az első szebeni városi nyomda
A Lukas Trapoldner-Valentinus Corvinus-nyomda (1525-1530?)
II. A második szebeni városi nyomda (1575-1601)

A II. Géza király alatt (1141-1162) a Mosel vidékéről bevándorló német telepesek, az ún. szászok, akiket azoknak neveznek a magyar királytól kapott privilégiumaiknak köszönhetően viszonylag önálló politikát folytathattak a gazdaságilag fejlettebb és népesebb közösségeikben. Az erdélyi Hét Szász szék közül Szebent (Nagyszeben, Hermannstadt, Cibinium, Sibiu, ma Románia) az erdélyi szászok egykori kereskedelmi és kulturális központját az első források a XII. század végén Cipin néven említették. A Déli-Kárpátok északi oldalán fekvő szabad királyi város a tatár, majd török támadások miatt erős védelmi rendszert épített ki. A XV. században megalakult szász önkormányzat központja Szeben lett. Polgárai az idők során folyamatosan szoros kapcsolatot tartottak fenn korábbi németországi hazájukkal. Magasabb iskoláikat németországi egyetemeken fejezték be. Itt ismerkedtek meg egy részt Gutenberg nagyjelentőségű találmányával, a nyomdai sokszorosítás útján előállított nyomtatott könyvvel, másrészt Luther tanaival. A külföldön megszerzett ismereteiket hazatérésük után szülővárosukban hasznosították.

Lukas Trapoldner-Valentinus Corvinus-nyomda (1525-1530)

A viszonylag korán induló magyarországi könyvnyomtatásnak a XV. század 80-as éveiben már nem volt folytatása. Az ország írástudói könyvigényeiket könyvkereskedők közreműködésével külföldről szerezték be ekkor, miként a magyarországi szerzők írásai is külhonban jelentek meg. A XVI. századi magyar királyság első nyomdája a húszas évek közepén, Szebenben kezdte meg működését. Régebben csak a XVII-XVIII. századi híradásokból volt ismert e tipográfia létezése. A magyar nyomdászattörténeti szakirodalom a korábbi évszázadok hivatkozott adatait elfogadva 1529-re tette a szebeni városi officina működésének kezdetét. Sem a forrásokban említett Thomas Gemmariusnak, a városi iskola rektorának nyelvtanából (RMNy 9), sem Sebastian Pauschner szebeni városi orvosnak a pestisről írt művéből (RMNy 10) nem maradt fenn példány. Csak napjainkban vált ismerté (MKSz 2009: 1-29, Simon Zsolt), hogy a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár kötéstábláiból még 1959-ben kiáztatott naptár-töredék nyolc példánya a szebeni városi nyomda 1529-et megelőző időszakában készült. A töredékeknek mind a két felére nyomtattak.
Az "Új jubileumi év" alkalmából megjelentetett latin nyelvű falinaptár töredéke az év néhány mozgó ünnepének az adatait tartalmazta 1525 és 1575 közti időszakra kiszámítva. 1525. január 5-i keltezéssel Lucas Trapoldner magister és Valentinus Corvinus pap, szebeni nyomdászok ajánlották a város vezetőinek, akik feltehetően anyagilag hozzájárultak a megelőző évben fölállított nyomda működtetéséhez.
A közismert szebeni Trapoldner család tagja, Lukas Trapoldner (?-1547. dec. 24. u) a kölni egyetemen tanult 1519-ben (MKSz 1996: 358-361, Klaus Popa), ahol magisteri címet szerzett. 1531-1545 között Szeben város jegyzője, majd a városi iskola rektora lett. Szenátorként halt meg "rögtön karácsony után," 1547-ben. Ő a nyomdai munka adminisztrációját végezhette inkább. A tényleges nyomtatói munkálatokat végző Valentin Corvinus papról, vagy ha ő is szebeni német polgár volt Valentin Rabe-ról adatok hiányában jelenleg nincsenek ismereteink.
A nem hagyományos, hanem ötven év mozgó ünnepeit rögzítő kalendárium töredék másik oldalára utóbb rövid vallásos szövegeket - a Miatyánkot, az Üsvözlégyet, a Tízparancsolatot, a Hiszekegyet német nyelven, és latin nyelven a Magnificat, a Veni sancte spiritus, illetve Salve regina antifona szövegéből részleteket - nyomtattak. A kalendáriumot és a hátoldalon lévő szövegeket olyan textúra betűtípusával szedték, amely betűket a korai XVI. századi tipográfiák is alkalmaztak kiadványaikban. A töredékeken fellelhető könyvdíszek ugyancsak a XVI. század elején használatos illusztrációk stílusával megegyezők.
Nincs pontos ismeretünk arról, hogy a szebeni szászok szolgálatában álló első erdélyi nyomda meddig működött. Sebastian Pauschner pestisről írt és nyomtatásban megjelent, ám napjainkban példányból már nem ismert művéről a XVII. században kéziratos másolat készült, amelyben a másoló megörökítette a munka nyomtatásának 1530-as időpontját és nyomdászának, Lukas Trapoldernek nevét. A szebeni városi tipográfia későbbi, az 1530-as esztendőt követő időszak alatti működéséről, készletének további sorsáról jelenleg nincsenek adataink.
Mai tudásunk szerint Szebenben 1544-től Philip diakónus cirill betűs nyomdája tevékenykedett, aki a korábban Velencében és néhány szerb kolostorban készültek pótlására (RMNy 66, 99A) a török által elvágott román fejedelemség számára jelentetett meg román és óegyházi szláv nyelvű nyomtatványokat 1552-ig.
Szeben városa nyomda újbóli megindítására majd csak az 1573-ban megépített papírmalom üzembe helyezését követően, 1575-ben vállalkozott.

Szeben első városi nyomdájának készletéből:

BETŰTÍPUSOK

INICIÁLÉK

FEJLÉCEK

FELHASZNÁLT IRODALOM:
BORSA Gedeon: Az első szebeni nyomda Erdélyben (1528-1530). In. Könyvtörténeti írások I. Budapest. 1996. 116-121.
POPA, Klaus: NeueErkenntnisse über den siebenbürgischen Buchdrucker Lucas Trapoldner. In: Magyar Könyvszemle 1996. 358-361.
SIMON Zsolt: Az első szebeni nyomtatványok 1525-ből. In: Magyar Könyvszemle 2009: 1-29.

I. Az első szebeni városi nyomda
A Lukas Trapoldner-Valentinus Corvinus-nyomda (1525-1530?)
II. A második szebeni városi nyomda (1575-1601)

<<vissza az oldal elejére<<

II. A második szebeni városi nyomda. (1575-1601)

Martin Heusler (1575-1576)	Johann Heinrich Crato (1591-1594)
Gregor Frautliger (1578-1580)	Johann Fabricius (1595-1601)
Georg Greus (1581-1590)

Szeben városának vezetése már az 1550-es évek közepén kezdeményezte, hogy helyben legyen papírgyártás. A tervbe vett papírmalom azonban csak később, Báthori István 1573. március 12-i engedélyét követően épült meg a város vezetésének anyagi támogatásával. Szeben irányítói feltehetően már ekkor anyagilag támogatták, hogy a papírmalommal szoros együttműködésben nyomda is létesüljön. Erdélyben 1557 után Valentin Wagner elhunytát követően akadozott a brassói nyomda működése, majd Heltai Gáspár (1574) halála miatt majdnem két esztendeig szüneteltette tevékenységét a kolozsvári officina is. A szebeniek nyomdaállítási kezdeményezése éppen ezért indokolt volt.
Az 1575-ban újra induló könyvnyomda úgyszintén városi tulajdonban üzemelt. A tipográfiát miként a papírmalmot ugyancsak bérbe adta a város. A sok nehézséggel induló officinát bérbevevő személyek gyakran cserélődtek. Az első szebeni könyvnyomtató műhely betűtípusai és díszei addigra már elkallódtak. Az új nyomdai felszerelés igen szerény készlettel indult. Ez magába foglalta a Hoffhalter Rudolf által az apjától örökölt, Alsólendván, majd Nedelicen használt tipográfiai felszerelésnek azt a részét, amelyet a Dráva-Mura-vidékéről történt távozását követően, 1574-1575 tájékán magával hozott az erdélyi szászok központjába. A bécsi eredetű evangéliumi illusztrációk és édesapja, Raphael Hoffhalter által még 1565-ben Debrecenben metszett új betűtípusnak utóbb a fia, Rudolf közreműködésével felújított változata a XVII. század első harmadáig megtalálhatóak a szebeni nyomtatványokban. Hoffhalter Rudolfnak azonban a várossal kötött üzleti tervei nem az elképzelése szerint alakulhattak. A szebeni városi tipográfia végül is nem őt alkalmazta, s 1576-ban gyakorlatilag elveszítve az apai örökségét jelentő nyomdakészletet, visszatért egykori lakóhelyére, Debrecenbe.
A XVI. századi szebeni nyomtatványokból példányt igen keveset ismerünk, mivel jobbára töredékesen, vagy erősen sérült állapotban és kevés számban maradtak fenn. A városi tipográfia első kiadványából (RMNy 365) ugyan példány nem ismeretes, de a forrásokban fennmaradt e mű nyomtatóinak neve: Martin Heusler és Martin Wintzler. A következő esztendőben Hausler egyedül nyomtatott, majd újabb személlyel, Gregor Frautligerrel társult, aki Heltai Gáspár kolozsvári műhelyében sajátíthatta el a nyomdászat mesterségét. 1578-től 1580-ig egyedül Frautliger neve szerepel a szebeni nyomtatványokon. 1581-től a nyomdát az a Georg Greus irányította, aki két évvel később, 1583-ban Brassóban megjelentette az erdélyi szászok jogszabálygyűjteményét német (RMNy 523) és latin (RMNy 524) nyelven.
A szebeni városi nyomda újraindításával majdnem egy időben a közeli Brassóban Szebeni Nyirő János próbálkozott ismét nyomtatni az elfekvő, erősen leromlott Honter-Wagner-féle készlettel. A Matthias Fronius brassói tanácstag által összeállított erdélyi szász szokásjog-gyűjtemény megjelentetésének érdekében Brassó vezetése a szebeniek nyomdászát, Georg Greust hívta meg e feladat megoldására, aki 1582/83-ban a két nyomda készletét egyesítve jelentette meg a szászok e fontos törvénykönyvét. 1584-ben Greus visszatért Szebenbe, magával víve Brassóból a tipográfia készletének használható részét. 1591-ben újabb nyomdász, Johann Heinrich Crato dolgozott a szebeni városi nyomdában. Tevékenysége alatt a nyomtató műhely színvonala jelentősen emelkedett. A források hiánya miatt az ő személyéről ugyancsak keveset tudni. Crato - akinek a wittenbergi Krafft-Crato officinával való családi kapcsolatára még nincs bizonyíték - nyomtatványaiban németországi nyomdákban gyakorta alkalmazott, Szebenben addig nem használt könyvdíszek tűnnek föl. 1594-ben bekövetkezett halálát követően a tipográfiát Johann Fabricius vette bérbe hat esztendőre. Az általa kiadott evangéliumi részleteket tartalmazó kötetet a bécsi eredetű Hoffhalter-féle evangéliumi képek díszítették. A Fabricius alatt szinte alig üzemelő műhely a nyomdász halálát követően visszaszállt a városra. 1599-ben súlyos csapás érte a nyomdát is, amikor a városi papírmalom elpusztult.

Szebeni keretdíszek

A kisebb megszakításokkal a XVI. század utolsó harmadában közel harminc évig tevékenykedő tipográfia által kiadott, ma ismert nyomtatványok száma megközelíti a harmincat. Ezek a kiadványok főleg az oktatásüggyel, illetve a várossal voltak kapcsolatosak. A század utolsó másfél évtizedében úgy tűnt, hogy a szebeni officina az erdélyi szászság központi nyomdája lesz. Honterus készletének Szebenbe való vitele azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményt, sőt együtt járt a brassói sajtó teljes visszafejlődésével. A legrégibb erdélyi officina a század folyamán mindvégig szerény felszereléssel rendelkező nyomtató műhely maradt.

 

KERETDÍSZEK

INICIÁLÉK

BETŰTÍPUSOK

FELHASZNÁLT IRODALOM:
BORSA Gedeon: A szebeni nyomda a XVI. század utolsó negyedében. In. Könyvtörténeti írások I. Budapest. 1996. 126-130.
V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában 1473-1800. 40-43.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. A szebeni városi nyomda (1575-1600-). Bp. 2004. 104-107., 505-517.
JAKÓ Zsigmond: Szeben latin betűs könyvnyomtatása a XVI. században. In. Írás, könyv, értelmiség. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bukarest, 1976. 180-192.

I. Az első szebeni városi nyomda
A Lukas Trapoldner-Valentinus Corvinus-nyomda (1525-1530?)
II. A második szebeni városi nyomda (1575-1601)

<<vissza az oldal elejére<<