GUTENBERG TALÁLMÁNYA, A NYOMTATOTT KÖNYV
 

A XIII. században megindult polgárosodás hatására az értelmiségi réteg száma jelentősen gyarapodott. Megnőtt az írásbeliség, s vele együtt a könyvek iránti társadalmi igény, amelyet kézi másolással már nem lehetett kielégíteni. A könyvnyomtatás föltalálása a XV. század közepén társadalmi igény volt.

Johannes Gutenberg halála után, 1584-ben készült portréja
Johannes Gutenberg feltételezett sajtójának rajza
Johannes Gutenberg halála után, 1584-ben készült fametszetű fantázia-portréja
Johannes Gutenberg feltételezett sajtójának rajza

Részlet Gutenberg 42 soros BibliájábólAz emberi művelődéstörténet új korszaka kezdődött a XV. század közepén Gutenberg találmányával. A fölfedezés lényege a betűk sorozatgyártásának, azaz az azonos betűknek a sokszorosítása, amely által lehetővé válik szövegek kiszedése, majd a sajtó felhasználásával ezekről több, elvileg azonos példány készítése. A kézzel írott könyv (kódex) mellett megjelent a nyomtatott könyv.
Johannes Gutenberg (1400 körül-1468) a németországi Mainzban született. A patrícius családból származó nyomdász már az 1430-as évek végén kísérletezett a nyomtatással, de nyomtatványai csak az 1440-es évekből ismeretesek. Találmánya alkalmazásának pontos időpontja ismeretlen, ezért a könyvtörténeti kutatók az 1440-es esztendőt fogadták el nemzetközi közmegegyezéssel. Főműve, a napjainkban is az egyik legszebbként számon tartott nyomdai munka, a gazdagon díszített, 42 soros Biblia, amely 1450-1456 között készült. Gutenberg találmánya rövid időn belül ismerté vált Európa számos országában. Mai ismereteink szerint 1500-ig 18 ország 260 városában 1125 nyomda működött. Becslések szerint az általuk megjelentetett művek száma 28.000 körülire tehető, amely 400.000 példányban jelenhetett meg.

1. A KÖNYV ELŐÁLLÍTÁSÁNAK MUNKAFOLYAMATAI A KÉZISAJTÓ KORÁBAN

1.1. A papír készítése


Európában az első papírmalmok a mór (1140), majd a keresztény (1260) Spanyolországban működtek. Magyarországon a külföldről behozott papír használata az 1310-es évektől kimutatható, korabeli források szerint 1530 előtt már működött nálunk papírmalom.

Papírkészítő (Jost Amman fametszete)
Vízkerékkel működtetett papírmalom (17. századi illusztráció)
Papírkészítő (Jost Amman fametszete)
Vízkerékkel működtetett papírmalom (XVII. századi illusztráció)

A papíros alapanyagául szolgáló rongyot péppé verték s azután vízjegyes szitával "merítve," utána esetleg enyvezve is, megszárították, majd pedig préselték. Az új anyag, a papír, amelyet mindenek előtt írásra használtak, fokozatosan kiszorította a pergament az iratkészítésből, a levelezésből és az írott könyvek, a kódexek készítéséből. A papír kevésbé volt ellenálló és nem lehetett újra felhasználni, ugyanakkor előnye volt olcsósága és könnyű kezelhetősége, valamint azonos mérete. A papírgyártáshoz igen sok víz kellett. A vízre, mint hajtóerőre is szükség volt a gyártási folyamatban, ezért a papírmalmokat gyors folyású patakok, folyók mellé telepítették.Huszár Gál magyaróvári nyomtatványain előforduló vízjel

A vízjel a malom szimbóluma, esetleg a tulajdonos címere, de lehetett a papír minőségét jelölő ábrázolás is. Kisebb papírmalmok gyakorlatában előfordult, hogy nem használtak vízjelet.

2. AZ ÖNTÖTT BETŰK ELŐÁLLÍTÁSA


2.1. Betűöntőműhely

A nyomdabetű rajzának előzménye a reneszánsz kézírás-betűben található. A kódexek betűi két rokon betűöntőés szerkezetükben mégis különböző betűcsaládot kötnek össze: a tollírásban kialakult szövegbetűt (minuszkulát/ kisbetűt) és a régi római feliratokból átvett kezdőbetűt (majuszkulát/nagybetűt).
A kézisajtó korában a betűk sokszorosításának Johannes Gutenberg által kifejlesztett eljárása érvényesült, vagyis a könyvnyomtatás alapanyaga a patrica és a matrica alapján öntés útján sokszorosított ólombetű volt. Kezdetben vésnökök és fémművesek, ötvösök készítették a betűk metszését, majd betűmetszők végezték ezt a művészi igényű munkát. A betűmetszők rendkívül kemény fémből egyéni rajzú betűket véstek. Ez a patrica, amely alapján kemény fémötvözetű betűnegatívot, azaz matricát készítettek. Ez a módszer a 19.század elejéig szinte alig változott. A patricák alapján készültek a matricák. Míg a patrica egyedi darab volt, addig a matricából több is készülhetett. A korlátlan számú ólombetű öntése a matrica segítségével történt.

Bélyegzővas (azaz patrica) és matrica
Öntőkészülék
Betűöntő (Jost Amman fametszete)
Bélyegzővas (azaz patrica) és matrica
Öntőkészülék
Betűöntő (Jost Amman fametszete)


3. A KÖNYV NYOMTATÁSA

3.1 A szedő és a szedőszekrény

A szedő ábrázolása munka közben
A debreceni nyomda szedőszekrényeinek beosztása 1697-ből
A szedő ábrázolása munka közben
A debreceni nyomda szedőszekrényeinek beosztása 1697-ből


3.2 A nyomdász és a kézisajtó

A nyomdász
Festékező labda készítése lószőrből és bőrből
A nyomtatósajtó legrégibb ábrázolása
A nyomdász
Nyomtatómester (labdamester) ábrázolása korabeli nyomdászjegyen
Festékező labda készítése lószőrből és bőrből
A nyomtatósajtó legrégibb ábrázolása Badius Jodicus Ascensius francia nyomdász jelvényén



4. KÜLÖNBÖZŐ SZÁZADOK NYOMTATÓPRÉSEI


A nyomtatóprés ötletét a mezőgazdasági munkafolyamatból vett szőlő- és olajpréselésnél alkalmazott technika és eszköz adhatta. Az technikai eljárás elve nem változott a XIX. század elejéig.

4.1 XV. századi nyomdai sajtók

Gutenberg rekonstruált műhelye(Mainzi Gutenberg Múzeum)A nyomtató munkások mindig párosával dolgoztak. Egyik volt a "labdák mestere," a másik a "sajtómester." Az első feladata a forma festékezése volt, a sajtómester közben a befestékezett formára ráillesztette a papírt, leeresztette a rámát és a "dekli," a taligát a tégely alá hajtotta, s a fordítókart kihúzva, végezte a nyomtatás műveletét.

 

 

 

A sajtó XVI. századi ábrázolása
Nürnbergi betűöntő mester betűmintalapját szemléltető fametszetes kép (XVII.sz.)
A sajtó XVI. századi ábrázolása
Nürnbergi betűöntő mester betűmintalapját szemléltető
fametszetes kép (XVII. század)

A nyomdászok és betűöntők betűmintalapon mutatták be betűik választékát. Feltehetően a Nürnbergi betűöntő mester betűmintalapját szemléltető fametszetes kép az első olyan ábrázolás, ahol a nyomóprés elemeit szétszedve szemléltetik (1607)

nagyobban
A kép előterében a sajtó a két nyomtató mesterrel, mellettük háttal a szedő, a háttérben az ólombetűvel dolgozó betűöntő látható.
XVIII. századi sajtó
A sajtó XIX. század eleji ábrázolása
XVIII. századi sajtó
A képen megfigyelhető, hogy a nyomdai prés egyes elemeit ebben az időszakban már fémből készítették.
A sajtó XIX. század eleji ábrázolása
Öntöttvas nyomdai sajtó



5. A KÖNYV ILLUSZTRÁLÁSA

Rajzoló
Kártyafestő
Fametsző
Rajzoló
Feladata a könyvekben szereplő illusztrációk megtervezése és megrajzolása volt. A metszők e rajzok alapján készítették el metszeteiket.
Kártyafestő
A kártyafestők a metszetek utólagos színezését végezték,
leggyakrabban a kártyák színezését.
Fametsző
A nagyobb nyomdák saját fametszőt foglalkoztattak,
akik rajz alapján rendszerint körtefába metszették a kívánt illusztrációkat.

6. KÖNYVKÖTÉS


Rekonstruált könyvkötő műhelyA könyvnyomtatás elterjedésével megnőtt a könyvek bekötésének igénye, ezzel együtt a könyvkötéssel foglalkozó mesterek száma is. A könyvnyomtatás korára a bőrkötés vált általánossá. A kötések készülhettek a nyomdai munkákkal közös műhelyben, vagy önállóan dolgozó könyvkötőmesterek készítették azokat. A könyvkötők gyakran egyúttal könyvkereskedők is voltak, akik egyes távolabbi, nyomdával nem rendelkező településeket látogatva. terjesztették a könyveket.

Könyvkötőműhely
A könyvkötés eszközei és munkafolyamatai
Könyvkötőműhely
A könyvkötők a XIX. századig mindent kézi munkával végeztek.
A könyvkötés eszközei és munkafolyamatai

 

<<vissza az elejére<<