A KÉZISAJTÓ KORÁNAK NYOMDÁSZATA MAGYARORSZÁGON
 

Az első három század (14731635)

nagyobbanA kézisajtó korának magyarországi nyomdászatát oly módon mutatjuk be, hogy az egyes nyomdák történetének, tevékenységének rövid, illusztrált bemutatásához kapcsolódik a "Clavis" adatbázis 15-16. szakasza. A „Clavis” adatbázis a magyarországi nyomdákat, nyomdászokat és nyomdahelyeket tartalmazza. A nyomdákkal összefüggésben nemcsak a nyomdászok nevét tartalmazza, hanem a könyvkiadót, tulajdonost/mecénást, faktort, betű- öntőt, metsztő is, amennyiben ezek név szerint ismertek. Az adatbázis időhatára 1473-1600, vagyis az első Magyarországon nyomtatott könyvtől a XVI. század végéig. Keresni lehet a nyomda helyére, a nyomdára, személynévre (nyomdász, faktor, stb), a nyomda működésének időkörére vagy ezek kombinációjára. A nyomdahelyek standard neve az adatbázisban az adott korszakban használatos magyar elnevezés, de keresni lehet minden más név-változatra is (a helységnév latin, német, stb. változatára). A nyomdák elnevezésénél a szakirodalomban már meghonosodott névformát használtuk.
Mindenegyes nyomdánál a műhely rekonstruált felszerelése is megtalálható: betűkkel, könyvdíszekkel, nyomdászjelvényekkel, stb. Az adatbázis tehát lehetőséget ad arra is, hogy a használó fogalmat alkothasson egy-egy hazai nyomda teljes felszereléséről.
Az egyes hazai nyomdák tevékenységét nemcsak a „Clavis” segítségével mutatjuk be, hanem a kiadványok felől is, azaz kapcsolódik a Régi Magyarországi Nyomtatványok elektronikus változatához. Ily módon minden egyes nyomda minden egyes kiadványának részletes leírása és címlapképe is csatlakozik az adatbázishoz.

Könyvnyomtatás Magyarországon a XV. században: a magyarországi ősnyomdák (14731480)

nagyobbanMagyarországon - amelynek földrajzi határa a mindenkori történelmi Magyarország Szlavóniával és Erdéllyel együtt - az ősnyomtatvány korszakban, vagyis a XV. században két műhely dolgozott: Hess András budai műhelye, és egy másik, legvalószínűbben Budán, esetleg Pozsonyban működő tipográfia, amelynek tulajdonosa, illetve vezetője ismeretlen. Magyarországon a könyvnyomtatás rendkívül korán, jó néhány európai országot is megelőzve honosodott meg (megelőzve Angliát és Spanyolországot), de ekkor még nem tudott tartósan megtelepedni. Ősnyomdáink rövid életűek voltak. A két nyomdai műhely termékei közül ötből maradt fenn példány. 1480 utáni, Magyarországon készült ősnyomtatványról nincs tudomásunk.

Könyvnyomtatás Magyarországon a XVI. században

Sem a XV. század utolsó, sem a következő század első évtizedeiben nem működött nyomda Magyarországon. A külföldön készült nyomtatott könyvek hazai terjesztésével budai kiadók és könyvárusok foglalkoztak. A magyarországi könyvnyomtatás újraindulása a Mohács utáni időre, sőt legnagyobb részében az ország három részre szakadása utáni időre esik. A XVI. századi Magyarország 29 nyomdahelyének mindegyike vagy a királyi Magyarországon, vagy az erdélyi fejedelemség területén helyezkedett el. A legújabb kutatások ugyan valószínűsítik, hogy a középső, a törökök által megszállt területen is működött rövid ideig egy unitárius nyomda, hódoltsági területen megjelent könyvről azonban egyelőre nem tudunk.
A magyarországi nyomdászat sajátossága, hogy az ország három részre szakadásával a fővárossal, Budával együtt a királyi udvar is elveszett a magyar kultúra számára mint összefogó, irányító centrum. Ugyanakkor egyes főurak udvara átvette a kulturális központ szerepét.: ezzel magyarázható, hogy a XVI. századi nyomdák közül többet is főurak alapítottak birtokközpontjukon, és mecénásként támogatták annak tevékenységét. A könyvnyomtató műhelyek másik része mezővárosokban vagy szabad királyi városokban telepedett meg, és a város, valamint az egyre erősödő protestáns egyházak támogatását élvezte.
Az ország 29 nyomdahelyén azonban ennél jóval kevesebb, mindössze 19 műhely dolgozott, mert a XVI. századi hazai nyomdák és nyomdászok közül többen öt-hat helységben is megfordultak. Ez azonban nem jelentett ennyi önálló műhelyt: a XVI. századi hazai nyomdászat egyik sajátossága az állomáshelyüket változtató protestáns nyomdászok működése. Sajátságos, az európaitól eltérő volt a nyomdák felekezeti megoszlása is: az 1570-es évek végéig az országban csak protestáns nyomdák működtek: mindössze a század utolsó negyedében csatlakozott az egyetlen tartósan működő, nagyszombati katolikus nyomda, és a század végén egy rövid életű ferences műhely.
nagyobbanAz európai gyakorlattól eltérően nálunk a XVI. század folyamán legritkább esetben vált külön a nyomdász és a kiadó: nyomdatulajdonosainknak szinte mindegyike nyomdász és kiadó volt egy személyben: bizonyos könyvek költségeit maguk vállalták, másokhoz mecénás anyagi támogatását is igénybe vették. A XVI. század hazai könyvtermését 1000 különféle kiadványra becsülhetjük, amelyeknek azonban csak mintegy feléből maradt fenn példány.

Könyvnyomtatás Magyarországon a XVII. század első harmadában (1601–1635)

A hazai nyomdászat most bemutatandó szakasza alatt folyamatossá vált a könyvnyomtatás Magyarországon. A korábbi műhelyek közül a szebeni, brassói, debreceni, kolozsvári, nagyszombati, bártfai továbbra is működött, de melléjük újabb alapítások is csatlakoztak. Néhány műhelyre továbbra is jellemző, hogy rövid életűek vagy székhelyüket többször változtatták, volt viszont négy olyan város, ahol korszakunkban egymást követően, vagy egyidejűleg több műhely is dolgozott (Kassa, Lőcse, Nagyszombat, Pozsony). Az 1601-1635 korszak alatt 16 helyen folyt Magyarországon könyvnyomtatás.
A XVII. század első harmadában működő nyomdák továbbra is az ország nyugati- északnyugati és keleti (erdélyi) részén helyezkedtek el; nem volt nyomda a középső, hódoltsági területen. Az újonnan alapított műhelyek közül az egyik főúri alapítás, kettőt az esztergomi érsek alapított. Jelentős, több generáción át működő tipográfiát létesített Lőcse szabad királyi városában Brewer Lőrinc. Több évtizeden át folyamatos volt a könyvnyomtatás a felső-magyarországi Kassán, bár itt több műhely váltotta egymást korszakunkban. Az erdélyi, korábban jelentős nyomdák közül kevésbé termékeny Brassó és Szeben nyomdája, és továbbra is a Heltai-család kezén van a kolozsvári műhely. Az 1623-ban Gyulafehérvárott létesített fejedelmi nyomda már Bethlen Gábor idejében is az egyik legtermékenyebb műhellyé nőtte ki magát, elsősorban tankönyvkiadása miatt.
Könyvnyomtatás Magyarországon a XVII. század első harmadában (1601-1635)Felekezeti megoszlásuk szerint az országban továbbra is a protestánsok számára nyomtató műhelyek voltak túlsúlyban: református, lutheránus és a Heltai-nyomda az unitáriusok számára is nyomtatott. Katolikus műhely mindössze egy működött, hol Nagyszombatban hol Pozsonyban.
A korszak könyvtermése mintegy 900-féle mű, nyelvi megoszlásában a legtöbb a latin, utána a magyar és jelentősen kisebb számban szerepelnek a német nyelvű művek. A kiadványokból rekonstruálhatóan a nyomdák általában egy sajtóval dolgoztak, átlagosan 20-féle betűtípus közül válogathattak és könyveiket ritka kivételektől eltekintve fametszetekkel díszítették. Rézmetszetű címlappal ellátott könyvek a protestáns keresztúri nyomdában és a katolikus pozsonyi nyomdában készültek.

<<vissza az elejére<<