Ez a nyomda egyike a legrövidebb ideig élő hazai nyomdáknak. Alapítására vonatozóan a városi számadások szolgáltattak adatokat és működését egyelőre két nyomtatvány bizonyítja. A Zólyom vármegyében fekvő Besztercebánya egyike a legjelentősebb felső-magyarországi bányavárosoknak, amelyben különösen rezet bányásztak nagy mennyiségben.
Az említett korabeli források szerint Christoph Scholtz Alsólehotáról (Dolná Lehota, SK) származott és nyomdászlegényként került Besztercebányára (Banská Bystrica, SK), ahol már 1577-ben elkezdte berendezni műhelyét. Nyomdafelszerelését előbb Bécsből akarta megvásárolni, onnan azonban továbbment és Lipcsében sikerült egy új, használatlan betűkészletet találnia egy ugyancsak új préssel együtt. Hitelbe megvásárolta, és a tanács anyagi támogatásával a hitelt ki tudta egyenlíteni. Ez a 100 forintnyi kölcsön tette lehetővé nyomdája felállítását, amelyet ezek szerint a besztercebányai városi tanács is támogatott. A következő évben újabb 30 forintnyi kölcsönt kapott a várostól, hogy nyomdáját gót betűkkel is felszerelhesse.
Összesen két nyomtatványát ismerjük, mindkettő 1578-ban hagyta el sajtóját. Két kiadványa közül az egyik Gregor Meltzer selmecbányai majd besztercebányai evangélikus lelkész tanítása, amelyben az ún. bányai vagy hétvárosi hitvallást is kiadta (RMNy 407), a másik az 1577. november 13-án megfigyelt üstökössel foglalkozik (RMNy 408). Ennek írója Jacobus Pribicerus, aki német egyetemeken tanult, majd Besztercebányán és Kassán tanított. Első kiadványának előszavát 1578. január 31-n keltezte.
Scholtz a kölcsönvett pénzt a tanácsnak még 1590-ben sem fizette meg teljesen a korabeli feljegyzések szerint, amelyekből az is megtudható, hogy még akkor is Besztercebányán élt és nyomdászként említik. Valószínűtlen, hogy 1590-ig folyamatosan működött volna nyomdája, de egy-egy ma ismeretlen kiadvány talán még elhagyhatta Scholtz sajtóját.
Érdemes megemlíteni, hogy Scholtz műhelye ugyanabban az évben indult meg, mint Bártfán Gutgesellé és Nagyszombatban a Telegdi-nyomda. Elérhető közelségben dolgozott még különböző állomáshelyein a Bornemisza-Mantskovit műhely Meglehet, hogy e tényezők együttesen kedvezőtlenül befolyásolták az újonnan alapított besztercebányai nyomda lehetőségét.
Mindkét kiadványa latin nyelvű, de a tanács segítségével beszerzett fraktúr betűkkel német nyelvű nyomtatványokat is készíthetett volna. Ezeknek a betűknek e két ismert munkáján nincs nyoma. Elvileg adva volt a lehetősége, hogy kedvezőbb körülmények között hosszabb ideig működjék. Felszerelése nem volt szegényes, mert 6 féle betűtípusa volt, azok közül egy görög típus, ezen kívül kétféle Aldus-levél és egy üstököst ábrázoló fametszet díszíti kiadványait.

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Dörnyei Sándor: A 16. századi besztercebányai nyomda történetéhez. In: MKsz 1965.62-64.
V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei. Budapest 2004. (Hungaria typographica 1.)

- Betűtípusok - Illusztrációk - Az oldala eleje -

BETŰTÍPUSOK

A besztercebányai nyomda antikva típusa	A besztercebányai nyomda kisebbik kurzív típusa

- Betűtípusok - Illusztrációk - Az oldala eleje -

ILLUSZTRÁCIÓK

- Betűtípusok - Illusztrációk - Az oldala eleje -