A kézisajtó kora - Országos Széchényi Könyvtár

A BORNEMISZA-MANTSKOVIT-MŰHELY

Sempte (Šintava, SK) - 1573–1578
Detrekő (Plavecký hrad, SK) - 1579–1584
Rárbók (Rohožník, SK) - 1584
Galgóc (Hlohovec, SK) - 1585–1588
Vizsoly - 1588–1599

A XVI. sz. két legnagyobb nyomdászati teljesítményeként a hazai nyomdatörténet Bornemisza Péter Foliopostilláját (RMNy 541) és Károlyi Gáspár (fotó) bibliafordítását a Vizsolyi Bibliát (RMny 652) tartja számon. Az elsőt, amelyet az irodalom Bornemisza többi prédikációs kötetétől eltérő nagyobb, folio mérete miatt nevez Foliopostillának, Bornemisza saját műhelyében készült. A Szent Bibliát, amelyet annak nyomtatási helye után nevezünk Vizsolyi Bibliának, Bornemisza utóda Mantskovit Bálint készítette. Ebben a helyét többször változtatót műhelyben jelent meg Bornemisza Péter szinte teljes irodalmi munkássága nyomtatásban, emellett az első teljes magyar protestáns bibliafordítás, és még vagy 25 egyéb munka.
Bornemisza azok közé az író-prédikátorok közé tartozott, akik felismerték a nyomtatott szó hatását, mint lelkész-társa, és barátja Huszár Gál is. Bár Bornemisza már 1569-ben foglalkozott azzal a gondolattal, hogy prédikációit nyomtatásban megjelenteti, ez a terve csak 1573-ban vált valóra. Huszár Gállal valószínűleg bécsi tartózkodása idején ismerkedett meg, itt ébredt fel mindkettőjük érdeklődése a könyvnyomtatás iránt. Bornemisza első nyomtatásban megjelent munkáját az Elektrát még Bécsben nyomtatta. Bornemiszát lelkészi hivatala Észak-Magyarországhoz kötötte (előbb Balassa Jánosnak, Felső-Magyarország egyik legtekintélyesebb urának, lelkésze és fiának, Balassi Bálintnak nevelője), majd Julius Salm gróf és felesége Thurzó Erzsébet semptei (Šintava, SK) birtokközpontjára költözött. Ugyanakkor Huszár Gál a Forgách család bizalmát élvezte és birtokukon a csallóközi Komjátiban (Komjatice, SK) működött protestáns lelkészként. Huszár Gál és Bornemisza közös nyomda alapítása itt történt. Huszár Gál korábbról meglévő nyomdafelszerelését ( már egyszer alapított nyomdát 1558-ban Óváron, amelyet később Kassára, majd Debrecenbe költöztetett), valószínűleg Bornemisza egészítette ki új betűkkel, a bécsi Stainhofer műhelyből.
Bornemisza és Huszár Gál közös vállalkozásának egyetlen ma ismert terméke ötkötetes prédikációinak első darabja. Ezt követően a felszerelést megosztották egymás között; külön folytatta a könyvnyomtatást Huszár Gál Komjátiban, és önállóan, nyomdászlegényekkel, folytatta munkáját Bornemisza. Tíz éven át szinte kizárólag saját műveinek megjelentetésével foglalkozott. Postilláinak negyedik részéhez csatolta az Ördögi kisérteteket, amellyel kihívta a katolikus papság, sőt patrónusa, Julus Salm gróf haragját is, és az kiutasította Semptéről. 1578. decemberében kényszerült távozni, és a következő évben már Detrekőn (Plavecký hrad, SK) telepedett le, ahol Balassa István, a vár ura támogatta. Detrekőn új, Bécsben vásárolt betűk tűntek fel, lehet, hogy már Semptén is, de Detrekőn minden bizonnyal vele dolgozott Mantskovit Bálint, Bornemisza feltehetően lengyel származású nyomdásza, aki magát Valentinus Farinolának is nevezte latinosan .
Bornemisza prédikációs kötetivel (postilláival) azok hatalmas terjedelmét tekintve megállapítható, hogy ilyen mértékű nyomtató tevékenység egyedülálló abban az időben Magyarországon. Detrekői éveinek legjelentősebb teljesítménye a Foliopostilla megírása és kibocsátása volt. Igényes tipográfiájával mértéktartó díszítésével az egyik legszebb 16. századi magyar könyv. Hamarosan ennek megjelenése után, 1584-ben meghalt Bornemisza, ezután készült el Balassi Bálint fordításában a Vigasztaló könynvecske (RMNy 540) , amelyet már Mantskovit nyomtatott. Mantskovit, Bornemisza korábbi munkatársa 1585-ben Galgócra (Hlohovec, SK) kötlözöttt, és tovább folytatta nyomtató tevékenységét. Valószínűleg társas viszony lelhetett kettejük között, és így jutott Bornemisza nyomdájának birtokába.
A Mantskovit által vezetett nyomda Galgócon jelentős mértékben gyarapodott, már itt megjelentek azok a díszes kezdőbetűk, és betűtípusok, amelyekkel később a Vizsolyi Bibliát fogják nyomtatni. (RMNy 652). Több jel mutat arra, hogy Manskovitot már jóval 1588 előtt megkeresték Galgócon a biblia kinyomtatásának ügyében, és a nyomdai előkészületek egy része is már itt történt.
Vizsoly több szempontból megfelelőbb volta a református magyar Biblia nyomtatására: nemcsak távolabb esett Bécstől, hanem közelebb esett Gönchöz, ehhez az Abaúj-vármegyei mezővároshoz, ahol a bibliafordító Károlyi Gáspár lelkészként szolgált. A nyomdát valószínűleg a Rákócziak és a Mágócsyak kastélyához tartozó valamelyik melléképületben helyezték el. A helység földbirtokosai pártolták a Biblia kinyomtatását, amelyhez – ahogy az a Biblia végén olvasható – 1589. február 18-án kezdtek hozzá és 1590. július 20-án fejezték be, vagyis a munka másfél évet vett igénybe (a címlapon 1590. január 10. áll) . A Vizsolyi biblia példányszámát 700–800-ra lehet becsülni, 603 ívből áll a folio nagyságú kötet, és ez a XVI. sz. legnagyobb hazai nyomdai teljesítménye. A munkához ilyen példányszámmal és ilyen rövid idő alatt feltehetően négy sajtóra volt szükség, amellyel az összes hazai műhely közül messze kiemelkedett.
Vizsolyban nemcsak a Biblia, hanem más kiadványok is készültek, köztük a Balassi Bálint és fivére halálára írt Epicedion (RMNy 787): mindketten a török elleni harcban estek el. A nyomda 1599-ben még dolgozott, majd megszűnt. Még Vizsolyban is a nyomda birtokában voltak a Bornemiszától, sőt Huszár Gáltól származó iniciálék és díszek.
A Bornemisza-Mantskovit nyomda felszerelése 24 féle betűtípusból, 24 könyvdíszből, kalendáriumi ábrázolásokból, különféle iniciálékból, magyar címerből és Mantskovit négyféle nyomdászjelvényéből áll. Ez utóbbiak közül a horgonyra tekeredő kígyót csak Mantskovit használta, míg a reneszánsz fülkében könyvön fekvő zászlós bárány továbbélt a bártfai városi nyomdában a XVII. században is, akárcsak a griffmadarak közé helyezett koronás magyar címer.

Könyvön fekvő zászlós bárány reneszánsz fülkében: Agnus Dei - Mantskovit

Magyar címer, amely a Vizsolyi Biblia címlapját díszíti

A nyomda legrégebbi darabja az az Ádámot és Évát ábrázoló dísz, amely eredetileg a sárvár-újszigeti nyomdából származik, és először 1539-ben díszítette Grammatica címlapját, majd Huszár Gál használta Debrecenben (1560), és tőle került át a Bornemisza-nyomdához. Legtovább követhető nyomon az a keretezett, virágos hátterű iniciálé-sorozat, amelyet már Huszár Gál Óváron használt 1558-ban, majd a Bornemisza-Mantskovit nyomda után előbb Bártfára, végül Kassára került, és ott még 1729-ben is használták.
Lehetséges, hogy Klöss Jakab, a későbbi második bártfai nyomdász Vizsolyban dolgozott Manstkovit mellett. Az a feltevés azonban nem állja meg a helyét, hogy Klöss a vizsolyi felszerelésből alapította volna bártfai nyomdáját. Klössnek a vizsolyitól és a másik bártfai műhelytől, Gutgesellétől is jól megkülönböztethető, önálló műhelye volt. A Vizsolyi Bibliából ismert díszek egy része a XVII. század folyamán a bártfai városi nyomdában, sőt még a XVIII. században is a bártfai műhelyt megvásárló kassai műhelyben fellelhetők.

Rövidítések:

RMNy
Régi magyarországi nyomtatványok – Res litteraria Hungariae
Vetus operum impressorum
1 (1473–1600),
2 (1601–1635),
3 (1636–1655).
Bp. 1971–2000