A MÁSODIK MAGYARORSZÁGI ŐSNYOMDA

A magyarországi könyvészetnek és az irodalomtörténetnek évszázadokig nem volt tudomása arról, hogy Hess Andrásén kívül egy másik ősnyomda is működött volna Magyarország területén. Csak a legutóbbi évtizedek kutatásai szolgáltattak bizonyítékot e második hazai ősnyomda létére. Ennek a csaknem ötszáz éven át ismeretlenségben maradó műhelynek tulajdonosát vagy vezetőjét, sőt bizonyosan egykori helyét sem ismerjük, hanem egyik kiadványa alapján a hazai és nemzetközi szakirodalom a Confessionale nyomdájának nevezi.

 

 

 

KIADVÁNYAI

A betűtípusok azonossága alapján sikerült három nyomtatványt egy eddig ismeretlen, Magyarországon működő ősnyomda kiadványaként meghatározni.
Ennek a műhelynek három terméke maradt az utókorra: Antonius Florentinus 1477-ben megjelent Confessionáléján kívül, amely tehát a nyomda névadója, ismeretes még Laudivius De vita beati Hyeronimi című kis munkájának egy impresszum nélküli kiadása.

A Confessionale zárósorai csak a nyomtatás évét (1477) közlik	A Johannes Han a nyomtatott búcsúcédulát Pozsonyban állította ki, 1480-ban (Archív hlavneho mesta SR Bratislavy, Oddelenie knižničkých fondov, Bratislava, engedélyével)

Továbbá egy egyleveles, 1480. május 11-én Johannes Han által Pozsonyban kiállított nyomtatott búcsúlevél. Amint látható, e három közül Laudivius munkájának kiadási éve sem ismeretes, a nyomtatás helye és a nyomdász személye pedig egyik kiadványon sincs jelölve.
Megjelenésének időpontja alapján talán ebben a műhelyben készülhetett az a mára már példány alapján sem ismert plakátszerű politikai röpirat, amelyet Mátyás király 1477-ben Bécsben III. Frigyes császár ellen tett közzé.
Különösen az ősnyomdászok működési helyének megállapításához szokták bizonyító érvként mérlegelni, hogy hol találhatók a fennmaradt példányunk. Esetünkben mindhárom mű összesen hét példánya a történelmi Magyarország területén maradt fenn, annak ellenére, hogy a XVI. - XVII. század folyamán a hazai könyvanyag tömegesen semmisült meg. Egyetlen példány sem ismert külföldről, pedig ott a megmaradás esélyei összehasonlíthatatlanul nagyobbak voltak. Kétségtelenül magyarországi nyomdahelyről van tehát szó.

A CONFESSIONALE NYOMDA HELYE: BUDA VAGY POZSONY?

Második ősnyomdánk helyét kutatva pozsonyi nyomdahely mellett szól a Han-féle bűnbocsánati levél, amelyet pozsonyi személy számára pozsonyi templom papja állított ki, és Pozsonyban maradt fenn. A bűnbocsánati levelet azonban nem feltétlenül a felhasználás helyén készítették, levéltári bizonyíték sincs az egykori pozsonyi nyomda létezésére. A Vitéz János kezdeményezésére alapított egyetem, az Academia Istropolitana működésére vonatkozó utolsó adat évekkel korábbról, 1474-ből való, vagyis a Confessionale nyomdája idején már aligha működött. A nyomda másik két kiadványa tartalmilag nem hozható kapcsolatba az egyetem szükségletével. Több tényező mutat arra, hogy inkább Buda jöhet számításba második ősnyomdánk helyeként. Beatrix éppen 1476-ban, jött Magyarországra, és a Confessionale nyomda első kiadványa a következő évből való. Az Aragon-ház kapcsolata a nápolyi nyomdászokkal , és a második ősnyomda betűinek kétségtelen rokonsága a nápolyi Moravus-betűkkel elég erős érvnek látszik ahhoz, hogy a nyomda itteni megtelepedését Beatrix királynéval és a budai királyi udvarral hozzuk összefüggésbe, annak ellenére, hogy az első nyomdai vállalkozás, Hessé, nem bizonyult tartósnak. Florentinus, a Confessionale szerzője nagy tekintélyű dominikánus szerző, Buda pedig akkoriban dominikánus központ volt.

A NYOMDA BETŰI ÉS PAPÍRJA

Ellentétben Hess műhelyével, amelynek csak egyetlen, reneszánsz antikva típusa volt, a Confessionale nyomdája négy különböző fokozatú fraktúr betűvel állította elő fennmaradt nyomtatványait. A betűtípusok alapján arra lehet következtetni, hogy az ismeretlen műhely készletét közvetve vagy közvetlenül Matthias Moravus nápolyi nyomdásztól szerezte be öntött betűk formájában.
Minthogy nápolyi nyomdásztársaihoz hasonlóan Moravus is több kiadványát ajánlott a a nápolyi királyi család tagjainak, köztük Beatrix magyar királynénak, munkásságát Magyarországon is ismerhették, Mátyás humanista körében. A Confessionale nyomda ismeretlen mestere is kapcsolatban állhatott vele.
A Confessionale nyomda három ismert kiadványa kétféle vízjelű papírra készült: egyféle ökörfejes vízjelű papírra és többféle változatú mérleges vízjelűre. Az utóbbiak hasonlóak, de nem azonosak a Hess-féle műhelyben használt mérleges változatokkal.

BETŰK

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
Régi Magyarországi Nyomtatványok 1. Írta Borsa Gedeon, Hervay Ferenc, Holl Béla, Käfer István. Budapest 1971 (rövidítése: RMNy)
Soltész Zoltánné: A második magyarországi ősnyomda nyomai. In: MKsz 1958. 144-157. - Soltész, Elisabeth: Ein Unikum-Inkunabel der Budapester Universitätsbibliothek. Ein neues Dokument für das Wirken einer unbekannten ungarländischen Druckerei im 15. Jahrhundert. In: Gutenberg Jahrbuch 1958. 59-68 - A Confessionale-nyomda betűiről: V. Ecsedy Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. Bp. 2004. 42-44,209-210. - Csapodi Csaba: Wo war die zweite ungarische Inkunabeldruckerei tätig? (Buda oder Pozsony/Pressburg)? In: Gutenberg Jahrbuch 1983. 163-165.
Schedel, Hartmann: Weltchronik. Nürnberg 1493, Koberger
Gesamtkatalog der Wiegendrucke I-VIII/1. Berlin 1925-1940 (rövidítve: GW)

Hasonmás:
Laudivius eques Hyerosolimitanus ad Francinum Beltrandum Bachinonensem de vita beati Hyeronimi. Hasonmás kiadás, Bp. 1975