Bár az első cirill betűkkel nyomtató műhely Erdély területén Szebenben létesült, ennél jóval hosszabb életű volt Coresi diakónus brassói műhelye Az erdélyi cirill betűs tipográfiák közül ez volt a legtermékenyebb..
A Brassóban alapított cirill betűs nyomdával a fametszetes könyv díszítésének a nyugat-európai és a magyarországi gyakorlattól egyaránt eltérő, speciális módja honosodott meg az országban.

Coresi a târgoviştei metropolita diakónusa volt, korábban a Havasalföldön, Târgoviştében nyomtatott, majd tartósan Erdélyben telepedett le. Kisebb megszakításokkal 1557-től 1583-ig nyomtatott az Erdélyi Fejedelmség területén, majd műhelyével Şerban nevű fia dolgozott tovább. Több munkatársát is ismerjük név szerint: egy darabig Opreával, Tudorral és Mãnãilával dolgozott.
Olyan termékeny volt a sajtója, hogy ha nem a kiadott művek számát, hanem azok nyomtatott ívekben számolt terjedelmét vesszük alapul, akkor nyomtatási tevékenysége az elsők között áll a XVI. sz-i Magyarországon.
A brassói román nyomda első termékét, az Osmoglasnik-ot 1557-ben Johann Benkner brassói bíró megbízásából Oprea és Coresi nyomtatta (RMNy 139), több más nyomtatványa is Benkner megbízásából készült, ezek terjesztéséről valószínűleg brassói kereskedők gondoskodtak.
Coresi egy időre elhagyta Brassót, és műhelyét Szászsebesre helyezte át, itt készült a Sbornik című könyve (1580). Mintájául az 1538-ban Velencében nyomtatott kiadás szolgált, a fametszetek is ennek illusztrációit utánozzák. Ezt a kiadást Ghenadie erdélyi ortodox metropolita utasítására jelentette meg, záródísze pedig a Báthoryak címerét foglalja magában. A Báthory-címert más könyvdíszeibe is belefoglalta.

Az 1581-ben, Coresi által - már ismét Brassóban - kinyomtatott ortodox Evangelie előszavából megtudni, hogy a könyvet nyomdája Lucas Hirscher brassói bíró megbízásából készítette. A kötet elején Hirscher egész lapot betöltő, szarvast ábrázoló címere látható reneszánsz kapuzatban , végén pedig piros nyomással Brassó városáé.

A Coresi-nyomtatványok könyvdíszei és figurális metszetei tehát részben a târgoviştei, részben a velencei ószláv szerkönyvek metszeteire vezethetők vissza. Coresi első társa Oprea ugyanis korábban Božidar Vuković velencei nyomdász Târgoviştében tevékenykedő unokájánál, Dimitrie Logofátulnál dolgozott.

A XVI. század utolsó erdélyi cirill betűs könyve 1588-ban Brassóban Coresi fiánál, Şerbannál jelent meg, aki kezdetben Szászvárosban (Orâştie, RO) is dolgozott. Ezt követően legközelebb fél évszázad múlva nyomtattak újra cirill betűs könyveket Erdélyben.

INICIÁLÉK

<<vissza az oldal elejére<<

FELHASZNÁLT IRODALOM:
BIANU, Ioan-HODOŞ, Nerva-(SIMONESCU, Dan): Bibliografia româneăscă veche, I-IV (Bucureşti, 1903-1944.