A XVI. század utolsó éveiben Bártfán az a Magyarországon kivételes helyzet állt elő, hogy egy városban egyidejűleg két, egymástól független, latin betűkkel nyomtató műhely dolgozott: az 1577-ben alapított Gutgesell-műhely és az 1597-ben Klöss Jakab által létesített tipográfia. Ebben bizonyára szerepe volt a szabad királyi város földrajzi fekvésének: ez volt a Lengyelországhoz legközelebb fekvő magyarországi város, fontos kereskedelmi központ.
Klöss Jakab nem a Gutgesell-féle nyomda folytatója, hiszen már 1597-ben jól felszerelt, a másik bártfai nyomdától teljesen különböző nyomdafelszerelése volt. Ugyanezért nem állja meg a helyét az a feltételezés sem, hogy bártfai nyomdáját a megszűnt vizsolyi műhely felszereléséből alapította volna, hiszen a vizsolyi műhely is működött még 1599-ig. 
E korábbi feltételezések alapjául az a felismerés szolgált, hogy a megszűnt vizsolyi nyomda betűinek és díszeinek egy része tíz évvel később (1608-1609-ben) valóban feltűnt Klössnél, a Gutgesell-nyomda díszeinek egy része pedig 1610 táján Klöss Jakab vejénél, Fischer János kassai könyvnyomtatónál fedezhető fel. Meglehet, hogy Klöss Fischer számára hozományként részben saját és részben Gutgesell díszeiből állította össze annak nyomdafelszerelését, maga (idősebb) Klöss azonban a Gutgesell-féle műhelyből semmit sem használt.
Ugyanígy meg kell vizsgálni azt az állítást, amely szerint 
Klöss eredetileg Vizsolyban Mantskovit Bálint segédje lett volna, majd a Biblia kinyomtatása után saját, bártfai nyomdaalapításáig a kolozsvári Heltai-műhelyben dolgozott volna. Az előbbire a XVII. század folyamán Klössnél előforduló vizsolyi betűk és díszek szolgáltak volna bizonyítékul, az utóbbira egy kolozsvári nyomtatvány Klöss által írt előszava. Valószínűnek látszik, hogy Klöss ténylegesen kapcsolatba került Vizsolyban Mantskovittal: meglehet, hogy mellette dolgozott, és az is lehetséges, hogy első felesége Mantskovit leánya volt. 
Kolozsvári kapcsolata azonban nincs bizonyítva, és több éves kolozsvári tartózkodásának ellentmond, hogy Klöss Jakab 1596-ban bártfai városi bíróként nem távozhatott el onnan évekre. A kolozsvári csízióba úgy került Klöss előszava, hogy a Heltai-nyomda egy elveszett bártfai kiadású csíziót vett át, és azt a Klösstől származó előszóval együtt újranyomta.
A Klöss Jakab által alapított bártfai nyomda működését nagyrészt a XVII. században fejtette ki. Munkáját fia, ifj. Klöss Jakab folytatta, az evangélikus városi vezetés támogatásával. Id. Klöss Jakab működésének csupán első négy esztendeje esik a XVI. századra, de már ez alatt a néhány év alatt is jelentős művek hagyták el sajtóját. Tizenhat nyomtatványa ismeretes ebből a századból.
Kiadványainak jellege rendkívül hasonló a másik bártfai nyomdászéhoz, Gutgeselléhez: Ioannes Bocatius műveinek egy része Gutgesellnél, másik része Klössnél jelent meg, ugyanígy Albert Grawer evangélikus hitvitái közül is van amelyik Gutgesellnél, másik: így a Bellum (1597) és a Disputationes (1598) Klössnél. Klöss korai nyomtatványai közül különösen jelentős a Baranyai Decsi János fordításában és összeállításában megjelent latin-görög-magyar Adagiorum (RMNy 815), az első magyar közmondásgyűjtemény (1598) és Soós Kristóf magyar postillái (RMNy 828, (1598).
 |
A Klöss-nyomda egyik legjelentősebb kiadványa az első magyar közmondásokat tartalmazó Adagiorum Baranyai Decsi Jánostól (RMNy 815) |
Két, külsejében egymástól eltérő, de egyaránt csonkán, címlap nélkül fennmaradt sorsvetőkönyv rejtélyére több mint száz éve próbálnak rájönni a könyv- és művészettörténészek. 
Mindkettőben szerepelnek a Szibilla-képek, amelyek számos részletben hasonlítanak ugyan a másik nyomdában készült párjukhoz, de legfőképpen abban különböznek, hogy egymásnak tükörképei. A tipográfiai részletekre is kiterjedő vizsgálat végül megállapította, hogy mindkét, különböző nyomdában (az egyik Kolozsváron, a másik Bártfán) készült címlap nélküli sorsvetőkönyv a XVII. század első felében készült, nem pedig az előző században. De míg a kolozsvári Heltai nyomda a Szibilla képeket már előzőleg, XVI. század végi könyvei díszítésére is felhasználta, addig a bártfai Klöss nyomdából nem ismerünk olyan korai nyomtatványt, amelyen a bártfai Szibilla-képek előfordulnának.
Klöss Jakab korai kiadványainak egy részét nevének megjelölése nélkül nyomtatta ki. Betűi és díszei alapján azonban ezek a munkái is jól megkülönböztethetők Gutgesell Dávid nyomtatványaitól.
A Klöss-nyomdában készült könyvek általában öntött nyomdai cifrákból kialakított címlapdíszekkel jelentek meg. Egyetlen kivétel Soós Kristóf Postillája, amelyet fametszetű címlapkeret díszít. Metszője ismeretlen: valószínűleg külföldi előkép után helyi fametsző készítette. Talán ugyanettől az ismeretlen fametszőtől származik az szerény, kisméretű keretdísz is, amely egy latin nyelvű könyv utolsó lapján Bártfa város nevét fogja közre (RMNy 846).
E fametszetes díszeken kívül a nyomda az első években még háromféle zárdíszt használt és kétféle iniciálé-sorozatot. Betűkészlete hétféle betűtípusból állt, nyomdája görög betűkkel is fel volt szerelve. Betűi közül csak egyetlen esetben lehetett azonosságot találni Mantskovit Vizsolyban használt típusával, de itt is inkább a típus megosztásáról lehet szó, tekintve, hogy ugyanakkor Vizsolyban is megmaradt ez a betű. Klöss ezt a jellegzetes, kis fokozatú antikvát később tovább osztotta: egy részét megtartotta, a másik részét vejének, Fischernek adta, sőt később Lőcsére került Lorenz Brewer újonnan alapított tipográfiájába. Feltételezhető azonban, hogy ebből a gyakran használt betűtípusból Klössnek (vagy még Mantskovitnak?) matrica is rendelkezésére állt, így lehetséges volt újabb betűket önteni.
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
CÍMLAPKERET
 |
Először Soós Kristóf Postilláinak címlapját díszítette ez a fametszetű keret, de a Klöss-nyomda még a XVII. század folyamán is használta
|
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
ZÁRÓDÍSZEK
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
INICIÁLÉK
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
NYOMDAI CIFRÁK
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
BETŰTÍPUSOK
- Címlapkeret - Záródíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák - Betűtípusok -
- Az oldala eleje -
IRODALOM:
SOLTÉSZ Zoltánné: A XVI. századi bártfai könyvdíszek. In: Magyar könyvszemle 1956. 233-243.
MAJLÁTH Béla: A sorsvető könyvek és egy ismeretlen XVI. sz. magyar Fortuna. In: Magyar könyvszemle 1887. 1-36.
BORSA Gedeon: Hol és mikor nyomtatták az eddig ismert két legrégibb magyar sorsvető könyvet? In: Magyar könyvszemle 1964. 348-354.
BORSA Gedeon: A "Fortuna" sorsvetőkönyv eredete és utóélete. In: Magyar könyvszemle 1966. 75-81.
FARKAS Ágnes - V. ECSEDY Judit: A kassai nyomda 1610-1622 közötti munkássága. In: Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1986/1990 (Budapest 1992) 351-360.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomtatványok betűi és díszei. Budapest 2004. (Hungaria typographica 1.)
