MANLIUS-NYOMDA (1582-1605)
 

Laibach ábrázolása XVII. századi metszetenJohannes Manlius (Mandelz, Mannel) születésének sem helyére, sem idejére vonatkozó hiteles adat nem maradt fenn. A fellelhető kevés forrás alapján nagy valószínűséggel krajnai, vagy isztriai születésű lehetett. A meglévő csekély adatból biztonsággal az sem dönthető el, hogy a wittenbergi egyetemet megjárt, majd irodalmi tevékenységet is folytató azonos nevű Melanchthon-tanítvány, Johannes Manlius, valamint a XVI. század utolsó harmadában és a XVII. század elején Nyugat-magyarországon több mint húsz esztendőig tevékenykedő nyomdász Manlius személye megegyezik-e.
Az első mű, amelynek impresszumában nyomdászként Johannes Manlius neve szerepelt, 1575-ben az akkori Krajna tartomány fővárosában Laibachban (Ljubljana, ma Szlovénia) jelent meg. Laibach város és a protestáns rendek támogatásával működő Manlius nyomda a szlovén nemzeti üggyel összefonódó reformáció szolgálatában állt. Officinája a krajnai protestáns rendek támogatásával, latin betűvel szedett, szlovén nyelvű, lutheránus rész-bibliafordítást adott ki. Manlius könyvkiadói programjának megvalósítása mellett könyvkereskedést nyitott, valamint könyvkötéssel is foglalkozott. A reformáció eszméit terjesztő, a szlovén anyanyelvű irodalom ügyét szolgáló nyomda tevékenységét 1580-ben betiltották. Pártfogói, a város és a tartományi gyűlés ugyan közben jártak érdekében, de nem tudták megakadályozni, hogy ne kényszerüljön elhagyni Laibachot, amelyre az 1582. év tavaszán került sor.
A Hoffhalterek tulajdonában megvolt Jupiter metszet utóbb Manlius 1588. évi Monyórókeréken kiadott kiadványában (RMNy 617) ismerhető felAz 1575-től nyomtató Johannes Manlius laibachi kiadványaiban már előforduló, Raphael Hoffhalter bécsi műhelyéből származó könyvdíszek és betűsorozatok igazolják, hogy Manlius és az Alsólendván (Lendava, ma Szlovénia), majd Nedelicen (Nedelišće, ma Horvátország) tevékenykedő Hoffhalter Rudolf személyesen ismerhették egymást. Nem zárható ki az sem, hogy Manlius már ekkor kapcsolatba kerülhetett olyan személyekkel, (majdani támogatóival a Nedelicet birtokló Zrínyi Györggyel és annak sógorával Batthyány Boldizsárral) akik meghatározó szerepet játszottak abban, hogy tipográfiáját élete hátralévő részében döntően Magyarországon működtette. A Zrínyi és Batthyány családokkal rokonságban álló alsólendvai Bánffyak udvarával kapcsolatba hozható, a nyugat-dunántúli lutheránusokkal összeköttetést tartó Beythe Istvánnak, Batthyány Boldizsár későbbi udvari lelkészének is lehetett személyes köze ahhoz, hogy 1582-ben Johannes Manlius kapott meghívást nyomda felállítására a nagyhatalmú főúr németújvári birtokán.

NÉMETÚJVÁR
(1582-1585, 1595-1597)

A németújvári vár bejáratát ábrázoló XIX. századi festményNémetújvár (ma Güssing, Ausztria) első említése Kiscen néven II. Géza 1157-es oklevelében történt. Az uralkodó ebben engedélyezte a stájer származású Walfer grófnak, hogy ott a bencés rend számára kolostort építsen. A kolostor helyén III. Béla épített kővárat. A települést ettől fogva „novum castrum” (új vár) néven említik a források. II. Lajos 1524-ben adományozta a várat Batthyány Ferencnek, amely azóta is folyamatosan a törökellenes küzdelmekben hírnevet szerzett Batthyány-család tulajdonban van. Az oszmán hódító elleni harcban hírnevet szerzett család jelentős szerepet töltött be a magyar kultúra ápolásában is. RMNy 536A nyugati műveltségű, a bécsi humanistákkal kapcsolatot tartó Batthyány Boldizsár könyvgyűjtő, mecénás, a magyar reformáció jelentős pártfogolója volt. A támogatásával fölállított Manlius nyomda Németújváron három év alatt 17 könyvet jelentetett meg. Közülük öt magyar, a többi latin, illetve német nyelvű volt. Elsőként Beythe István Köröztyéni tudománnak rövid summája... című (RMNy 516) művét adta ki. Ugyancsak nyomdájában látott napvilágot a főúr udvarában élő, híres tudósnak, A Batthyány-család címereCarolus Clusiusnak a magyarországi növények latin – magyar szakszótára (RMNy 536). A szerző az előszóban méltatta Beythe Istvánt, akitől közös növénygyűjtéseik idején a növények magyar neveit megtanulta. A hazai orvostörténet első magyar nyelvű munkája, egyben az első rézmetszetekkel díszített magyarországi könyv a soproni orvos, Frakovics Gergely Hasznos és felette szükséges könyve (RMNy 532) szintén Németújváron, Manlius tipográfiájából került ki. Az új naptárreform bevezetésével egyidőben pedig 1583-ra ó és új naptárat (S 518A) is megjelentetett.

Raphael Hoffhalter iniciálésorozatát Manlius már Laibachban is használta

Raphael Hoffhalter iniciálésorozatát Manlius már Laibachban is használta

VARASD
(1586-1587)

Zrínyi GyörgyJohannes Manlius 1586-1587 között a horvátországi reformáció egyik legjelentősebb központjában, Varasdon (Varaždin, Horvátország) tartózkodott. Távozásának oka nem ismeretes. Hoffhalter Rudolf nedelici távozását követően a horvát reformáció képviselői, Ivanuš Pergošić varasdi jegyző és társai tipográfia hiányában műveiket nem tudták megjelentetni. A reformációt pártoló Zrínyi György feltételezett támogatását is élvező Manlius nyomdája számára itt bőven adódhatott munka. Ottani tartózkodása alatt a helyi szerzők – például Anton Vramec: Postilla veszda znovich zpravlena ..., Ivanuš Pergošić: Praefaciones et Epistolae...(RMK II 198) – horvát és latin nyelvű műveit jelentette meg. Figyelmet érdemlő, hogy varasdi nyomtatványaiban megjelennek Hoffhalter Rudolf egykori készletének néhány illusztrációja mellett az alsólendvai és nedelici nyomtatványokban előforduló betűsorozatok közül egy-kettő is. Megjegyzendő azonban, hogy ezek a Hoffhalter-féle betűtípusok a korabeli bécsi nyomdászok használatában is megvoltak.
Johannes Manlius 1587-től visszatért Magyarországra és az ugyancsak Zrínyi György birtokához tartozó Monyorókeréken működtette tovább officináját 1592-ig.

MONYORÓKERÉK
(1587-1592)

Monyorókerék (Eberau, ma Ausztria) a XIV. században került az Ellerbach-család birtokába, akik a következő század elején erős védelmi rendszerrel körülbástyázott vízivárat építtettek birtokukon. Váruradalmukat Bakócz Tamás szerezte meg, aki unokaöcsére, Bakócz Péterre, a gazdag és nagyhírű Erdődy-család megalapítójára hagyta azt. Az Erdődyektől horvátországi birtokaik cseréje útján került az uradalom a Zrínyiek birtokába 1557-ben.
1587 őszén Manlius itt jelentette meg német nyelven Zrínyi György titkárának, Erhard Pöckhlnek haditudósítását a keresztény seregeknek a szigetvári pasa fosztogató csapatai ellen augusztus 9-én vívott győztes csatájáról (RMNy 599), Beythe István kotta nélküli, haránt alakú énekeskönyvét (RMNy 648), valamint Frankovics rézmetszetekkel illusztrált orvosi könyvének második kiadását (RMNy 617). Monyorókeréki tevékenysége alatt nyomdájából kikerült művek között feltűnően sok a már általa, illetve a mások által megjelentetett írások újbóli kiadás. Ennek oka az evangélikus és református irányzatok között kiélesedő teológiai és személyi ellentét lehetett. 1592-ben átköltöztette műhelyét a Vas megyei Németlövőre, korábbi nevén Sitzre.

NÉMETLÖVŐ
1592-1593

Az 1593. február 10-én Konstatntinápolyban történt égi jelenségekről tudósító históriás ének címlapja (RMNy 730) Manlius németlövői (sitzi) működését igazoljaNémetlövő az egykori Sitz (Deutsch-Schützen, ma Ausztria) határőr település volt. Manlius itteni tevékenysége alatt főként népszerű művek újbóli kiadására szorítkozott. A Zrínyi-család címereEnnek oka a lutheránus és kálvinista felekezetek közötti tovább élesedő ellentét lehetett. 1593-ban Manlius megjelentetett teológiai tartalmú nyomtatványai között határozottan föltűnik már a kálvinista irányba mutató munka (RMNy 731). Ennek magyarázata patrónusának, Zrínyi Györgynek kálvinista irányultsága lehetett. 1594-ből nem maradt fenn Manlius-nyomtatvány. Így nem tudhatjuk pontosan, hogy mikor hagyta el az őt támogató Zrínyi György fennhatóságát és tért vissza Németújvárra a Batthyányok védelme alá, ekkor már Boldizsár fia, Batthyány Ferenc oltalmába. 1595 és 1597 között ismét Németújváron adta ki nyomtatványait. Ennek a korszaknak említésre érdemes kiadványa Beythe István fiának, Andrásnak az összeállításában megjelentetett orvosi füveskönyv (RMNy 766) volt. Ezt követően Johannes Manlius könyvnyomtató műhelyét a Nádasdy-család védelme alatt (Sopron)Keresztúron és Sárváron működtette.

KERESZTÚR-SÁRVÁR
1598-1605

A sopronkeresztúri kastély XVII. századi metszeten(Sopron)Keresztúr (Németkeresztúr, Deutschkreuz, ma Ausztria) A XV. században a Kanizsaiak emeltette lovagvárat a Nádasdyak 1560 és 1615 között építtették újjá. A XVI. század legvégén, 1598 és 1605 között Johannes Manlius az evangélikus főúr, Nádasdy Ferenc birtokain, Keresztúron és Sárváron folytatta tovább nyomtatói tevékenységét. 1598-1599 között Keresztúron nyomtatott,
ahova még kétszer visszatért a XVII. század elején 1605-ben bekövetkezett halála előtt. Sárváron 1600-ban, majd 1602-ben működtette tipográfiáját. Ennek az időszaknak legjelentősebb kiadványa a Keresztúron 1598-ben megjelentetett Egység könyvének is nevezett evangélikus hitvallás, amely a lutheránusok tanait foglalta össze a Summája az articulusoknak címen (RMNy 834).

A sárvári Nádasdy vár

A Telegdi nyomda gyik sérült iniciáléja 1598-1600 között díszítette a Manlius-féle nyomtatványokat1598-tól a Manlius nyomtatványokban föltűnnek olyan sérült iniciálék, amelyek korábban a nagyszombati Telegdi- illetve a káptalani nyomda használatában voltak. További kutatást feladata lehet kideríteni, hogy milyen útón-módon kerülhettek az evangélikus Manlius tulajdonába az első katolikus magyarországi nyomda készletének néhány iniciáléja.

Johannes Manlius közel húsz évi magyarországi – leszámítva a Varasdon eltöltött esztendőket – tevékenysége alatt nyomdájával a nyugat-dunántúli protestánsokat szolgálta. Ténykedése a szlovén és horvát nyomdászattörténet szempontjából is fontos, hiszen a szlovén és horvát protestánsok számára is nyomtatott, és olyan területeken működtette officináját, ahol a lakosság egy része maga is e nyelveken beszélt. Tevékenysége alatt kis változtatásokkal és gyarapodással, mindig ugyanazzal a felszereléssel jelentette meg nyomtatványait. Magyarországra érkezésekor használt betűtípusain már láthatóak voltak a használat és a kopás jelei. Némi gyarapodás a betűtípusokban németújvári korszakában mutatkozott. Könyvillusztrációinak egy része bővült Hoffhalter Rudolftól, illetve a Telegdi-féle katolikus nyomda készletéből. Halálát követően, 1605-től nyomdáját Farkas Imre használta a XVII. század első évtizedeiben.

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Iniciálék - Az oldala eleje

BETŰTÍPUSOK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Iniciálék - Az oldala eleje

KÖNYVDÍSZEK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Iniciálék - Az oldala eleje

ILLUSZTRÁCIÓK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Iniciálék - Az oldala eleje

ININCIÁLÉK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Iniciálék - Az oldala eleje

FELHASZNÁLT IRODALOM:
BORSA Gedeon: Johannes Manlius, a nyomdász és könyvkereskedő a délszlávok szolgálatában. In. Könyvtörténeti írások. I. Bp. 1996. 346-349.
V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában. 1999. 70-73. V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. A Manlius nyomda. 2004. 117-122., 573-607.
ZSIGMONDY Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575-1605) In. OSzK Évkönyve 1982-1983. 297-410.