A XVI. század második felében, a tridenti zsinat lezárását követően (1562/63) a római katolikus egyház az elvesztett vallási és kulturális vezető szerepének visszaszerzése érdekében a reformáció általános térnyerésének megakadályozására korábbi védekező magatartását föladva immár támadóan lépett föl. Oláh Miklós, a török hódítók elől Nagyszombatba (Trnava, ma Szlovákia) menekülő esztergomi érsek 1561-ben a városba hívta a jezsuitákat. A megfogyatkozott katolikus papság utánpótlása érdekében egyetem alapítását tervezte. Fölismerve a nyomtatott könyv társadalmi hatását a protestánsok sikeres térítő módszerét követve katolikus sajtót szándékozott állítani Magyarországon. A katolikusok hitvédő műveiket addig ugyanis csak külföldön, elsősorban Bécsben tudták megjelentetni, mivel a magyarországi nyomdák mindegyike az új hit szolgálatában állt. Oláh tervét Telegdi Miklós, az esztergomi egyházmegye nagyprépostja valósította meg 1578-ban, amikor Nagyszombatban megalapította az ország első katolikus nyomdáját. A Pozsonytól 45 km-re északkeleti irányban, fontos kereskedelmi utak mentén fekvő Nagyszombat 1543-tól adott otthont közel háromszáz esztendőn át a török hódítók elől védelmet kereső esztergomi érsekségnek és káptalannak.

A Bihar vármegyei jobbágy családból származó Telegdi Miklós (1535-1586) egyetemi tanulmányait a krakkói egyetemen fejezte be. Ezt követően a nagyszombati káptalani iskola tanára lett. Egyházi előmenetele gyorsan emelkedett: 1561-ben kanonokká, 1573-ban érseki helynökké, 1579-ben pécsi püspökké nevezték ki, bár ez utóbbi a város török megszállása miatt csupán névleges címet jelentett számára. Az esztergomi érsekség adminisztrátoraként (1582-1586) jelentős szerepe volt a meggyengült katolikus egyház újjászervezésében. Az iskola fejlesztése, a papi utánpótlást biztosító papképzés megindítása és a nyomda megalapítása mellett a katolicizmusnak irodalmi munkásságával is maradandó szolgálatot tett.
Telegdi nyomdaalapítási szándékához, az 1565-tól hosszabb ideje nem működő bécsi jezsuita nyomda megvételéhez az uralkodótól, Rudolf császártól kért anyagi segítséget. A katolikus egyház érdekét szolgáló tipográfia készletének megvásárlásához a császár 1000, míg az esztergomi káptalan 500 forintot adományozott. Az adásvétel 1577. november 20-án valósult meg. A nyomdát Telegdi saját nagyszombati házában helyezte el. Az officina által megjelentetett kiadványok címlapján kezdettől fogva a "felséges római császár engedelmével" megjelölés olvasható. Az 1584. augusztus 14-én utólag kiadott császári privilégium megtiltotta a nagyszombati nyomda kiadványainak engedély nélküli, vagy külföldi utánnyomását, így védelmezve Telegdi szerzői jogát. A rendelkezés végrehajtása érdekében 3-3 példányt kellett a tipográfia kiadványaiból felterjeszteni a magyar királyi udvari kancelláriába. Magyarországon ez volt az első köteles példányra vonatkozó törvényi rendelkezés.
Az 1578-tól tevékenykedő nyomda első kiadványa a jezsuiták bécsi tartományfőnökének, Lorenzo Magionak munkája volt, aki feltételezhetően eladta a használaton kívüli tipográfiai készletet Telegdinek. Itt jelentette meg Telegdi Miklós is saját írásait: többek között háromkötetes posztilláinak második és harmadik kötetét (RMNy 418, 474), Bornemisza Péter evangélikus prédikátorral és nyomdásszal folytatott vitairatát (RMNy 476).

Pécsi (Peechi) Lukács (1548e.-1604u.) káptalani jogász kezdetektől a nyomdában, Telegdi mellett dolgozott. A szlavóniai eredetű Pécsi család a XVI. század elején a török elől talált menedéket Felső-Magyarországon, Kisszeben környékén telepedtek le. I. Ferdinánd 1555-ben adományozott nemességet és Wyfaly (Újfalu) birtokot a családnak. Pécsi Lukács a krakkói egyetemen jogot tanult, s egyetemi tanulmányai alatt sajátíthatta el a nyomdászat mesterségét. 1577-ben már Nagyszombatban tartózkodott. 1579-től volt az esztergomi káptalan közjegyzője. Költőként, naptárfordítóként, szerkesztőként, korrektorként és feltehetően fametszőként vett részt a nyomdai munkákban. Nyomtatványaiban számos fametszetet jelentetett meg, így családjának (feleségének Mártának, fiainak, Lászlónak és Imrének) portréját, vagy fűszer- és dísznövények illusztrációit. A család címerét 1591-ben Az keresztyén szüzeknec (RMNy 670) címen kiadott művében közölte először.

A tipográfiának 1583-ban az egykor az augsburgi nyomdászcéhbe tartozó Ottmár Bálint volt a faktora, amit tanúsít az 1584-re szóló, 1583-ban nyomtatott új naptár. Ez a kalendárium az egyetlen nagyszombati nyomtatvány, amelyen a nyomdász neve is olvasható. Az officina legimpozánsabb kiadványa az 1584-ben Telegdi Miklós és Mossóczki Zakariás szerkesztésében, Corpus juris Hungarici (RMNy 549) címen megjelentetett magyarországi joggyűjtemény volt. Ottmár nagyszombati tevékenységével hozható összefüggésbe a törvénykönyvben előforduló, az előző esztendőben fölújított betűtípusok, valamint újabb betűsorozatok feltűnése. Nem tudni, hogy szaktudásával pontosan meddig segítette a nagyszombati nyomtató műhelyt. 1603-ban már Prágában dolgozott.

1586-ban elhunyt a nyomda alapítója, Telegdi Miklós. Végrendeletében nem rendelkezett a nyomda további tulajdoni viszonyáról. Ezt a tényt kihasználva a jezsuiták elérkezettnek látták az időt egykori nyomdájuk visszaszerezésére. Szándékuk véghezviteléhez Rudolf császártól kértek segítséget. Az uralkodó a követelést véleményezésre a magyar királyi udvari kamarának továbbította, amely határozottan ellenezte az átadást, és igényt tartott az esztergomi káptalannak a nyomda megvételére adott 500 forintnyi költsége visszafizetésére. Rudolf ezek után 1587. április 30-i leiratában már úgy rendelkezett, hogy a tipográfia az esztergomi káptalan őrizetében és használatában maradjon.

A tulajdoni viszonyok rendeződését követően a nyomda eszmei irányítója a káptalani iskola humanista műveltségű tanára, Monoszlói András (1552?-1601) pozsonyi prépost, későbbi veszprémi püspök lett. Maga is a katolikus egyház védelmében fellépő vitairatok termékeny szerzője. A gyakorlati teendőket a XVII. század elejéig továbbra is Pécsi Lukács látta el. Telegdi Miklós hiányát azonban nem tudták pótolni. A káptalani műhely jelentőségét elvesztette. Az 1609. évet követően működésének már nincs nyoma. A nyomdának további sorsa ismeretlen.
Az első magyarországi katolikus tipográfia közel harminc éve alatt mintegy hetven művet jelentetett meg.

Nagyszombatban használt díszek a bécsi Singriener műhelyből

A Telegdi által megvásárolt, több mint tíz éve használaton kívül álló bécsi jezsuita nyomda anyagával Nagyszombatba került a bécsi Singriener nyomda néhány könyvdísze is. A jezsuiták megkopott betűkészletét nem csak frissíteni kellett, hanem a magyar nyelvnek megfelelő átalakítására is szükség volt. Utóbb a műhely új betűtípusokkal bővült a korábbiakban említett Ottmár Bálint, valamint az újabb könyvdíszek vonatkozásában Pécsi Lukács jóvoltából. A XVI. század végén azonban megkezdődött a nyomda felszerelésének (dúcainak) szétszóródása. A Nyugat-Dunántúlon működő Johannes Manlius sárvári korszakában (1598) tűnnek fel azok a sérült iniciálék, amelyek a nagyszombati nyomtatványokon szintén szerepeltek. Ugyancsak a nagyszombati nyomtatványokban előforduló néhány dísz ismerhetők fel a Bethlen Gábor által 1623-ban alapított gyulafehérvári fejedelmi nyomda készletében, amelyet az erdélyi fejedelem az 1610-ben alapított pozsonyi katolikus nyomda készleteként vitt magával előbb Kassára, majd fejedelmi székhelyére, Gyulafehérvárra.

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Az oldala eleje

BETŰTÍPUSOK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Az oldala eleje

KÖNYVDÍSZEK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Az oldala eleje

ILLUSZTRÁCIÓK

- Betűtípusok - Könyvdíszek - Illusztrációk - Az oldala eleje

FELHASZNÁLT IRODALOM:
IVÁNYI Béla-GÁRDONYI Albert-CZAKÓ Elemér:
A királyi magyar Egyetemi Nyomda története 1577-1927. Budapest, 1927.
V. ECSEDY Judit: A könyvnyomtatás Magyarországon a kézisajtó korában. 1999. 73-76.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600.
A nagyszombati Telegdi nyomda. 2004. 110-116., 537-564.