A XVI. század utolsó évtizedében a nyugat-magyarországi Vimpác (Wimpassing, A) ferences kolostorában nyomda működött. Nagyszombat mellett ebben az időben ez volt az országban a második katolikus műhely, amelynek ma öt nyomtatványa ismeretes.
A ferenceseket Ruprecht von Stotzingen telepítette itt le, és 1593-ban a templom felszentelésére is sor került. A család könyvtárat is adományozott a ferencesek tanulmányainak előmozdítására. Ugyanő alapította a stotzingi kolostort is, ahová szervitákat költöztetett be. Nem sokkal később Nádasdy Ferenc megvette az uradalmat és a szervitákat a közeli, általa kiépített Lorettomba telepítette át, ahol később (1670-1672) ugyancsak működött nyomda
A vimpáci kolostor a XVII. század elején szűnt meg, talán a Bocskai, vagy a Bethlen-féle hadjáratoknak esett áldozatul. Más források szerint végleg csak 1627-ben hagyták el a ferencesek.
Mindaddig, amíg nem került elő néhány itt készült nyomdatermék a közelmúltban (az 1960-as években), senki sem tudott róla, hogy ilyen nyomda létezett - a vimpáci nyomda emléke tökéletes feledésbe merült.
Ma ismert öt kiadványa közül három az 1593-as évből származik, egy 1595-ből, egy pedig 1599-ből. Magyar nyelvű nincs közöttük. Tartalmilag valamennyi szoros kapcsolattban áll a kolostorral. A nyomda felszerelését az alapító Stotzingen bizonyára Bécsben szerezte be, és a gyakorlott fametszőre valló illusztrációk is innen származhatnak. Vagyis a vimpoáci kolostort építtető patrónus a kor és a környék igényéhez képest aránylag jól felszerelt nyomdával látta el a ferenceseket.
A nyomdász személye - a ferences kolostorok nyomdáinak gyakorlata szerint - ismeretlenségben maradt, nem szerepel kiadványaikon, a nyomda helye azonban pontosan meg van jelölve: "Wimpassing an der Leytta in Ungern" azaz a Lajta melletti Vimpácon, Magyarországon.
A nyomda felszerelése nyolcféle betűtípus többségében német szöveg nyomtatásra alkalmas fraktúr betű. Az imádságos könyvek díszítésére hét könyvdísz szolgált, köztük a Pichler és Stotzingen család kisméretű fametszetes címere.
Az ismeretlen nyomdász képességeit bizonyítja, hogy a viszonylag több felkészültséget kívánó piros-fekete nyomást is sokszor használta a kiemelés fokozására.
Az alapítvány körülményeiről beszámoló látomás illusztrálására jó kvalitású fametszet szolgál, és egy nagyméretű fametszet, amely a rendház alapításával kapcsolatos látomást örökítette meg: egész lapot betöltő Kálvária-kép, amely a Klagenfurt közelében 1563. június 17-én történt égi jelenést örökíti meg (RMNy S767A). Az előszó pontosan elmondja, hogy Leonhard Pichler von Weitteneck 1562-ben fogadalmat tett, hogy évi jövedelmének egytizedét Isten tiszteletére és a szegények javára fogja fordítani. A következő évben, az említett napon reggel 7 órakor a keresztre feszített Krisztus képe jelent meg neki az égen. Pichler rögtön le is rajzolta azt, utóbb megfestette. Az erről készült 200x145 mm méretű fametszet az 1595-ös kiadványban a címlevél mögé kötve, külön mellékletként található.
Minthogy a vimpáci ferences kolostor feltehetően több, mint két évtizedig állt, nem zárható ki, hogy a nyomda is tovább élt, mint 1599. Feltételezhető, hogy a ma ismereteken kívül készültek Vimpácon további, talán 1599 utáni nyomtatványok is.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM
SEMMELWEISS, Karl: Ismeretlen 16. századi nyomda a mai Burgenland területén (Vimpác) In: Magyar könyvszemle 1966. 338-344.
BORSA Gedeon: A vimpáci ferences nyomda és annak újabb terméke 1595-ből. In: Magyar könyvszemle 1980. 178-185.

- Betűtípusok és Nyomdai cifrák - Könyvdíszek - Az oldala eleje -

BETŰTÍPUSOK ÉS NYOMDAI CIFRÁK

díszes kezdőbetűk német szöveg nyomatásához használt fraktúr betűtípusokhoz

- Betűtípusok és Nyomdai cifrák - Könyvdíszek - Az oldala eleje -

KÖNYVDÍSZEK

két könyvddísz, az egyik angyalfejet, a másik női fejet ábrázol nyakában virágkoszorúval

- Betűtípusok és Nyomdai cifrák - Könyvdíszek - Az oldala eleje -