RAPHAEL HOFFHALTER (1525/30? - 1568)
Raphael Hoffhalter, Raphael Skrzetusky néven született a lengyelországi Poznańban az 1525/1530-as évek tájékán. Kisnemesi családból származott, ugyanakkor testvéreivel együtt - két fivére közül Martinus aranyműves, míg Georgius selyemfeldolgozó lett - ő is iparossá képezte magát. Megélhetését tanult mestersége biztosította. Nem tudjuk, hogy mikor hagyta el szülőhazáját, s hol, melyik nyugat-európai városban sajátította el a nyomdászat mesterségét. Szenci Molnár Albert belgaként említette őt, ám németalföldi tartózkodásának eddig nincs bizonyítéka. 
Külföldi jelenlétének első ismert dátuma 1549. június 17-én kelt, amikor a zürichi nagytemplomban immár Raphael Hoffhalter néven feleségül vette Kathrin Göldlit, egy földbirtokos leányát. Két gyerekükről tudnunk: Rudolfot -, aki később követte apja mesterségét - 1550. december 7-én, míg Máriát 1552. július 15-én keresztelték meg. A zürichi tanács 1551. szeptember 2-án Raphael Hoffhalter betűöntőt és mintametszőt fölvette lakosai névsorába, megemlítve, hogy egy tanoncot tart háztartásában. 1553-ban vissza kívánt térni szülőhazájába, de terve nem valósult meg. 1556. április 10-én Bécsben három évre szóló privilégiumot kapott könyvek nyomtatására, mintametszésre, papír- és könyvkereskedésre. Nyomdáját 1563 elejéig működtette a császárvárosban. Bécsben mai ismereteink szerint több mint 150 művet jelentetett meg, köztük több magyar szerző magyar nyelvű munkáját. Kapcsolatot tartott fönn magyarországi személyekkel, mint a protestáns prédikátor és nyomdász Huszár Gál, vagy a költő és drámaíró, a későbbi evangélikus lelkész és nyomdász Bornemisza Péter, akinek Bécsben kiadta műveit.
Protestáns nézetei miatt 1563 elején el kellett hagynia a katolikus Bécset. Magyarországi kapcsolatait fölhasználva az erdélyi fejedelemséghez tartozó Debrecenben talált átmeneti védelemre, s itt folytatta nyomdászmesterségét.
DEBRECEN
Debrecen politikai és gazdasági életét a 16. század második felében meghatározta, hogy Erdély, a hódoltsági terület és a Habsburg vezetés alatt álló királyi Magyarország határolta. Gazdasági jelentősége a török hódítást követően nőtt meg, mivel az észak-déli és kelet-nyugati kereskedelmi utak a városon keresztül haladtak. Kereskedői Brassótól - Augsburgig és Danzigtól - Istambulig jutottak portékáikkal. 1536-tól Debrecenben az enyingi Török család földesúri fönnhatósága alá tartózó mezőváros volt. Lakói elsősorban állattenyésztéssel, iparral és kereskedelemmel foglalkoztak. Bár Debreden sorsa elválaszthatatlanul kötődött Erdélyhez, függetlensége megőrzése érdekében időnként adózott az erdélyi fejedelemnek, az oszmán hódítóknak és a Habsburg királynak is. Bár meg tudta őrizni szabadságát, de ezek a kötelezettségek mérhetetlen terhet róttak a cívis városra.
A reformáció az 1530-as években terjedt el Debrecen vezető polgárai között. A város első hittérítője Bálint pap volt. Utóda Dévai Bíró Mátyás lett, akinke működése alatt jelentkezett a reformáció helvét irányzata. A kálvinista városvezetés és a lutheránus földesúr között a vallási ellentétek állandósultak. Ennek esett áldozatul Radán Balázs és Kálmáncsehi Sánta Márton. A református vallás Melius Juhász Péter tevékenysége alatt (1558-1572) vált uralkodóvá. Melius, aki tevékenysége kezdetétől éles harcot folytatott mind a katolikusokkkal mind az unitáriusokkal. Fölismerte, hogy tanai hatásos terjesztésére a városnak nyomdára van szüksége.
Számára a legjobb pillanatban érkezett Debrecenbe az egri püspök üldözése elől tipográfiájával együtt menekülő Huszár Gál, aki első nyomdászként hosszú időre megalapozta a nyomdászat mesterségét a cívis városban.
Raphael Hoffhalter Bécsből távozva Debrecenben folytatta Huszár Gált követően a könyvnyomtatást. Először nevének elhallgatásával nyomtatott. Hogy 1563-ban már Debrecenben volt, azt Melius Juhász Péter: Magiar praedikatiok (RMNY 194) című műve bizonyítja. Ebben már megtalálható az az élesebb rajzolatú antikva szövegtípus, amelyet az akkor még jelenlétét fölfedni nem akaró Hoffhalter hozott magával Bécsből. Amikor világossá vált számára, hogy a protestánsoknak korábban kedvező II. Miksa császár birodalmi érdekből nem támogatja az új hit követőit, Hoffhalter célja csak a megélhetését nélkülözhetetlen nyomdai felszerelésének kimenekítése volt. Feltehetően Miksa magyar királlyá koronázásának pozsonyi ünnepét kihasználva, bécsi tipográfiájának készletét magához véve tért vissza Debrecenbe. 1564-ben fölújította a Huszár Gál által Debrecenben hagyott készlet egy részét, majd 1565-ben már saját neve alatt, az ekkor készített új betűtípussal jelentette meg debreceni nyomtatványait. Köztük egyik legszebb és legnevezetesebb Werbőczy István: Tripartitum c. törvénykönyvének kivonatos fordítása (RMNy 207) és Melius részleges bibliafordítása (RMNy 205).
|
|
Melius Juhász Péter: Magiar praedikatiok (RMNY 194) |
RMNY 205 |
>>A debreceni városi nyomdáról<<
VÁRAD
A mohácsi vész után a törökök által elfoglalt területekről (főleg Budáról, Szegedről) menekülő kézművesek és a vidéki kisnemesek betelepülése miatt Várad lakossága folyamatosan növekedett. Varkocs Tamás az erdélyi hadakkal 1557-ben elfoglalta, és a Lengyelországból visszatért Izabella királyné (a lengyel király lánya, a magyar János király özvegye) fővárosává tette 1558-ban Váradot. Czeglédi György váradi pap tevékenyéseg alatt a reformáció kálvini irányzata erősödött meg: 1562-ben a váradi zsinat Melius Juhász Pétert superintendenssé választotta. A városban több zsinatot és hitvitát tartottak. Az 1569-es váradi disputa a Melius által vezetett reformátusok és a Dávid Ferenc vezetésével képviselt unitáriusok között folyó harcnak sorsdöntő állomása volt. Izabella királyné fia, az ifjú János Zsigmond fejedelem támogatásával az unitáriusok erősödtek meg.
Raphael Hoffhalter 1565 végén költözött Debrecenből Váradra. Bár itt is Melius műveit adta ki, ám kettőjük kapcsolata a vallási nézeteik közötti különbözőségek miatt megromlott. Hoffhalter unitáriussá lett és a fejedelmi udvarba, Gyulafehérvárra költözött.
GYULAFEHÉRVÁR
Gyulafehérvár az erdélyi püspökség egykori székhelye a 16. század közepén a megalakult erdélyi fejedelemség politikai és gazdasági központja, Izabella és János Zsigmond fejedelmi udvarának székhelye lett. A vallási kérdésekbe egyre inkább beavatkozó, az 1569-es váradi hitvitán az unitáriusok mellett állást foglaló János Zsigmond az unitárius Dávid Ferencet udvari pappá nevezte ki. Az új hit tanainak terjesztésére és védelmére miként a reformátusoknak Debrecenben, ugyanúgy az unitáriusoknak is nyomdára volt szűkségük.
 |
 |
 |
Dávid Ferenc kézjegye |
A Hoffhalternek tulajdonított
Szentháromságot csúfoló fametszetek |
Ezért Gyulafehérvárra hívják a nyomdász Raphael Hoffhaltert, aki az unitáriusok (antitrinitáriusok) vezéralakjának, Dávid Ferencnek a reformátusokkal folytatott vitairatait valamint a gyulafehérvári hitvita jegyzőkönyvét nyomtatta ki. 1568 elején váratlanul elhunyt. Ezt követően megjelentek még könyvek Váradon a nyomdász nevének említése nélkül, illetve özvegye (RMNY 247), és Gregorius Wagner nyomdai faktor neve alatt (RMNY 269).
NYOMDAFELSZERELÉSE ÉS KAPCSOLATAI MÁS MAGYARORSZÁGI NYOMDÁKKAL
A Hoffhalter-féle bécsi tipográfia készlete a korabeli magyarországi nyomdákhoz képest sokkal jelentősebb volt, az európai élvonalhoz tartózott. Bizonyítja ezt nyomdakészletének nagysága: 12 antikva, 4 kurzív, 11 faktur, 3 görög és 3 héber betűsorozattal rendelkezett. Nyomtatványainak illusztrálására 14 sorozat iniciálét és legalább 59 féle könyvdíszt használt. Műhelyének fölszereléséhez tartozott az a 66 darab kotta nyomtatásához szükséges öntött, mozgatható hangjegykészlet is, amelynek egy része a későbbiekben Huszár Gál tulajdonába került, aki ugyanis első nyomdakészletét Hoffhaltertől vette. Raphael Hoffhalter maga is közreműködött kiadványai illusztrálásában, s az ismertebb bécsi művészek közé tartozott. Ám igénye magas művészi színvonalú kiadványok megjelentetésére arra ösztönözte, hogy a Lipcséből Bécsbe telepedett Donat Hübschmannt, illetve Hans Sebald Lautensteck neves illusztrátorokat alkalmazta nyomtatványai díszítésére.
Magyarországra történt menekülése során lényegesen rosszabb körülmények között folytathatta nyomdászmesterségét. Kiadványait maga díszítette a már itt készített új fametszetekkel, valamint a bécsi tipográfiájából kimenekített iniciálésorozattal, evangéliumi képsorozattal és néhány más fametszetével. Raphael Hoffhalter, aki értett a betűmetszéshez is, a korai magyarországi nyomdák közül valószínűleg egyedüliként rendelkezett saját készítésű matricával. Ezek segítségével betűtípusait föl tudta újítani, sőt más magyarországi nyomdákat is ellátott betűkészlettel (pl. Huszár Gált, Johannes Manliust és a debreceni nyomdát).
- Kapcsolatok - Betűtípusok - Illusztrációk - Könyvdíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák -
HOFFHALTER RUDOLF (1550-1587)
A XVI. századi magyarországi nyomdászat történetében jelentős szerepet betöltő nyomdászcsalád alapítójának, a lengyel származású Raphael Hoffhalternek fiát, Rudolfot 1550. december 7-én keresztelték Zürichben. Keresztanyja a neves reformátornak, Heinrich Bullingernek leánya, Margaretha Lavater volt. Hoffhalter Rudolf Gyulafehérváron nem lépett apja örökébe, nem folytatta az ottani nyomdászatot, mivel még nem érte el nagykorúságát. Apja halálakor 1568-ban még nem volt 18 éves. Ezért nem az erdélyi fejedelemség területén, hanem a Mura és a Dráva vidékén, a királyi Magyarország dél-nyugati szegletében kezdte meg könyvnyomtató tevékenységét a hithű protestáns főúr Bánffy Miklós alsólendvai birtokán (Lendava, ma Szlovénia). Az 
alsólendvai főúr nagy valószínűséggel rokonának, Bánffy Lászlónak közvetítésével hívta meg a neves nyomdászcsalád tagját, Hoffhalter Rudolfot. Bánffy László és felesége, Somi Borbála bensőséges kapcsolatot tartott fönn Bornemisza Péterrel, az író-prédikátor-nyomdásszal. Ő bécsi diákként jól ismerte meg Raphael Hoffhaltert, aki műveit nyomdájában kiadta. Már ekkor személyes kapcsolatba kerülhetett a császárváros jeles tipográfusának kisfiával, Rudolffal is. Később Bornemisza Péternek szintén szerepe lehetett abban, hogy Raphael Hoffhalter Debrecenben talált menedéket. Számon tarthatták egymás sorsának alakulását, s amikor Bánffy Miklós Alsólendván nyomdászt keresett, talán Bornemisza Péter ajánlhatta az ifjabb Hoffhaltert. 1573 második felében és 1574 első felében Alsólendván, ezt követően Nedelicen (Drávavásárhely, Nedeliąće, ma Horvátország) állította föl nyomdáját.
ALSÓLENDVA
A tatár pusztítást követően újjáépült lendvai vár a 13. század végére a Bánffy család birtokába került. A dombra épült vár jó védelmet nyújtott a törökök ellen is. A Bánffyak a 15-16. században fontos országos tisztségeket töltöttek be. Közülük a legfőbb méltóságot Bánffy (VI.) János (1530-1534) nádor viselte. Fia, (VI.) István országbíró, zalai főispán már az új hit követője. János unokája, (IV.) Miklós (1547-1593) hatékony támogatója volt protestáns egyházának. A reformáció terjedésének hatására Alsólendva lakossága követve urait, 
Bánffy Istvánt és Miklóst a 16. század közepén protestánssá lett. A család megbecsült lelkésze Kulcsár György a patrónus Bánffy Miklós leányának egyik keresztapja is volt (1573). Az alsólendvai udvar a 16. század folyamán mindvégig jelentős szellemi centrum maradt.
Hoffhalter Rudolf édesapja mesterségét folytatva, nyomdászként kívánt boldogulni, ezért elfogadta Bánffy Miklós meghívását. Hoffhalter Rudolf 1573 közepétől közel egy éven át a magával hozott felszereléssel a protestáns gyülekezet vezetőjének és az iskola tanítójának, Kulcsár Györgynek az irodalmi alkotásait nyomtatta ki. Alsólendvai n
yomdájának híre gyorsan eljutott Bécsbe, s a császár II. Miksa erélyes tiltakozását váltotta ki. A császár 1574. február 7-én felszólította Bánffy Lászlót, hogy az uradalmán működő, Erdélyből kiűzött antitrinitárius nyomdászt haladéktalanul távolítsa el (feltehetően összekeverték Miklós nevű rokonával). Bánffy László a pozsonyi országgyűlésen 1574. február 27-én a királytól kapott írásos felszólításra az alábbi jelentést küldte: én az őfelsége parancsolatjának úgymint őfelsége híve, az őfelsége parancsolatjának engedelmes vagyok, úgymond, de immár harmadfél esztendeje, hogy Lendván nem voltam, úgymond. én hitemmel nincsen sem akaratommal az én jószágomban afféle eretneket tartanom nem akarok. Nem, hogy tartanom jószágomban, úgymond de én magam kész volnék a szenet reá gyújtanom, úgymond afféle eretnekekre. Magamtul ez a válasz, de Lendva nem magamé
az mint az szónál senki felől nem adok responsumot [feleletet], inquiráljatok [kérdezzetek], értsétek meg micsoda responsumot ad, annak fölötte, akinek mi interesseje [érdeke] ahhoz vagyon, az, aki püspökségbe vagyon, az gondja, az igazítja, az büntesse. Ez éntőlem az válasz. (Zala megye történelmi olvasókönyve. Zalaegerszeg, 1996: 86.)
NEDELI©ČE (DRÁVAVÁSÁRHELY)
II. Miksa erélyes fellépését követően Hoffhalter Rudolf, akit az uralkodói leiratban nyilván összetévesztettek unitáriussá lett édesapjával, (aki már évekkel előbb meghalt), nem maradhatott Alsólendván. A húsz kilométerrel távolabbi, Csáktornya melletti Nedelicen, a Bánffyakkal rokoni kapcsolatban lévő Zrínyi György oltalma alatt folytatta munkáját.
A XI. századi forrásokban már említett ©ubić nemzetségből származó horvát főnemesi család egyik legismertebb tagja a szigetvári hős, Zrínyi Miklós (1508-1566) volt. 1543-ban horvát bánsága idején I. Ferdinánd királytól megkapta Csáktornya várát a hozzátartozó birtokokkal, amely ettől kezdve a Zrínyi család székhelye lett.
Zrínyi György (1549-1603) a hősi halált halt Zrínyi Miklós fia 1563-1590 között kanizsai, 1574 és 1575 között dunántúli főkapitány. Az 1587-es Sárkánysziget és Kacorlak között a törökkel vívott győztes csata hőse. 1567-1603-ig tárnokmester, 1593-tól haláláig Zala megye főispánja korának művelt embere volt. A protestáns vallás híveként prédikátorokat hívott be a Muraközbe és a katolikus császár által üldözött protestáns Hoffhalter Rudolf nyomdászt is oltalmába fogadta a Csáktornya melletti birtokán Nedelicen.
A nyomdájából kikerülő horvát nyelvű protestáns művek miatt hamarosan innen is menekülnie kellett. Távozását követően az általa nyomtatott protestáns kiadványok többségét elégették. Napjainkra csupán hírük maradt fönn. Itteni tipográfiájának emlékét 
Werbőczy István magyarországi joggyűjteményének horvát nyelvű fordítása őrzi. A jogi kézikönyvet Ivanuą Pergoąć varasdi jegyző magyar fordítás alapján ültette át horvátra. Fordítása a kraj-horvát irodalom legrégibb nyomtatott emléke. A ąto-nyelvjárás szerint is meg akarták jelentetni a művet, de a kísérlettel a második füzet után fölhagytak.
Hoffhalter Rudolf és az 1575-től Ljubljanában nyomtató Johannes Manlius feltehetően ismerhették egymást. Kettőjük kapcsolatát a Manlius nyomtatványaiban előforduló, és Raphael Hoffhalter bécsi műhelyéből származó díszek és betűsorozatok igazolják. Hoffhalter Rudolf még 1575 folyamán elhagyta a Dráva-Mura vidékét és visszatért Erdélybe. Először az akkor induló szebeni nyomda felé tájékozódott. Ekkor kerülhetett a még Raphael Hoffhalter által Bécsből elmenekített tipográfiai készlet, vagyis apai örökségét és vagyonát képező nyomdakészletének jelentős része a szebeni tipográfia tulajdonába. A város által 1575-ben alapított nyomda ezeket még a 17. század első harmadában is használta. A város azonban nyomdászként nem őt alkalmazta. 1576-ban Debrecenben tűnik fel.
DEBRECEN
Hoffhalter Rudolf Szebenből történő távozása után talán próbálkozhatott a Heltai Gáspár halálával megüresedett kolozsvári nyomdával, ám Heltai Gáspárné irányításával az ottani tipográfia jól elboldogult. Itt nem jutott megélhetési lehetőséghez, ezért választotta a számára ismerős Debrecent, ahol apja volt egykor a nyomdász. Mindössze fametszetes családi címerét és egy felújított betűtípust vitt Debrecenbe. 1575-ben a debreceni nyomdát Komlós András vezette, akinek idejében feltűnően megromlott a kiadványok tipográfiai színvonala. Özvegyének 1577-ben kiadott kiadványai viszont meglepően igényesek voltak. Ez a körülmény egy hozzáértő nyomdász jelenlétét bizonyítja, aki Hoffhalter Rudolf volt. 
Az özveggyel kötött házasság révén Hoffhalter Rudolf hozzájutott a Komlós-nyomdai felszereléséhez, s 1577. augusztusában már saját neve alatt adta ki debreceni nyomtatványát. Ennek az Aritmetica címen megjelentetett matematika könyvnek ajánlásában magát "minden keresztyén olvasónak" ajánlotta. Közel tíz esztendei debreceni működése alatt kiadott református énekeskönyveket, számos históriás éneket, bibliai történeteket. Bár neve debreceni nyomdászként először 1577-ben jelent meg címlapon, első debreceni munkája Páris és Szép Heléna verses históriája lehetett, amelyet még neve elhagyásával, és a címlapon hamis kolozsvári helynévvel nyomtatott ki. Az abban látható betűk és a nyomtatvány papírja azonban már Hoffhalter Rudolf debreceni jelenlétét bizonyítják.
>>A debreceni városi nyomdáról<<
VÁRAD
Hoffhalter Rudolf 1584-1585 között egy esztendőre nyomdájával együtt, Váradra költözött (apja, Raphael Hoffhalter is működött egy ideig Váradon, húsz évvel korábban). Míg Hoffhalter Rudolf Váradon volt, ez alatt Debrecenben a nyomdászat szünetelt. Váradi tevékenységét három fönnmaradt nyomtatványa bizonyítja. 1586-ban visszatért Debrecenbe, ahol hozzákezdett a Félegyházi Tamás által készített magyar Újszövetség-fordítás kinyomtatásához, ám halála miatt a nyomtatást már nem ő fejezte be. A Hoffhalter-nyomda 1590-ig működött.
Raphael Hoffhalter és fia, Rudolf közel húszévi magyarországi működése alatt mintegy ötven nyomtatványt jelentetett meg. Nyomdásztevékenységük több XVI. századi hazai nyomdához köthető. Magas szakmai fokon gyakorolt mesterségük ízléses, igényes nyomtatványok közreadását eredményezték, amelyek többsége tartalmuk szerint művelődéstörténeti értéket is képvisel.
- Kapcsolatok - Betűtípusok - Illusztrációk - Könyvdíszek - Iniciálék - Nyomdai cifrák -
<<vissza az oldal elejére<<
FELHASZNÁLT IRODALOM:
BORSA Gedeon: Hoffhalter-problémák. In. Könyvtörténeti írások. I. 1996: 206-211.
BORSA Gedeon: Hoffhalter Rudolf nyomdája a Dráva és Mura táján (1573-1574). In. Könyvtörténeti írások. I. 1996:212-218.
V. ECSEDY Judit: A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei 1473-1600. A Hoffhalter-nyomda. 2004: 91-98., 431-458.
